Szerző: Wagner Kinga
A formabontó jelző jelen esetben több mindent is jelent. Formabontó volt az, hogy nem egy edzőtábort kísérhettek figyelemmel az edzők, hanem tantermi órák és gyakorlati bemutatók sokaságán keresztül mélyedhettek el a lovaglás alapjaiban. Olyan témát elemeztünk hosszasan, ami a lovasiskolában dolgozó, futószáras lovasokkal foglalkozó oktatók számára éppolyan fontos, mint annak, akinek tanítványai korosztályos Európa-bajnokságokon vesznek részt.
Formabontó volt a szervezés, mivel egyszerre két továbbképzés is lezajlott. Azok számára, akik a háromnapos képzésen vehettek részt, az ülés, a segítségek és a mozgástanulás részletes ismertetésével és elemzésével telt az első két nap. Ők már aktívabb résztvevői voltak a ló-lovas párosok munkájának elemzésével, edzéstervezéssel és értékeléssel töltött harmadik napnak.
Az első két nap programja nagyon sűrű volt, tantermi elméleti órák, lovardai gyakorlati bemutatók és játékos sajátélmény-gyakorlatok váltogatták egymást. A már felsorolt területek (ülés, segítségek és mozgástanulás) mellett szó esett a lovasok egyéni testfelépítéséből és mozgásmintájából adódó különbségeiről, amelyek befolyásolják lovaglásukat.
Végül sokak számára formabontó lehetett az a megközelítés is, ahogyan előadónk a funkcionálisan jó ülést értelmezi. Sajnos még a mai napig nagyon sok helyen tartja magát az a felfogás, hogy a lovasok ülése akkor jó, ha a lovas minél mozdulatlanabb.
Az egyik legfontosabb gondolat, amit a továbbképzés résztvevői hazavihettek, az az, hogy a lovasnak képesnek kell lennie arra, hogy ülése dinamikus egyensúlyi helyzetben tudja követni a ló mozgását. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a csípő, a térd és a boka, valamint a könyökízületek nincsenek sem teljesen kinyújtott, sem teljesen behajlított állapotukban, hanem folyamatos apró rugalmas mozdulatokkal képesek a mozgás követésére.
