Kedvező rétegződés
A vizsgált mintagödör A (legfelső) szintje 50-60 centiméter vastag, világosbarna színű, biológiai élete aktív, a felszíne 10 centiméter vastagságban száraz, humuszban szegény. Ez a gyengén humuszos homok a váztalajok csoportjába tartozik. A homok minősége függ a benne lévő részecskék méretétől, valamint az ásványi anyagok összetételétől. Itt lehetett látni a metszést követően beforgatott nyesedék (venyige) darabjait.
A felső 5 centiméteres szint nagyon kitett az időjárásnak (napsugárzásnak, hőmérsékletnek, esőnek, szélnek, aszálynak) és nagyobb kiterjedésű területeken mélysége változó. Ha a talajnak ez a szintje kiszárad, akkor benne a talajélet lecsökken és a szél könnyen elhordja más helyre (deflációs kár). Ebben a szintben olykor fehér csíkok, erek láthatók, amik mészkiválások, de hasznosak, mert a talajrészecskék kötőanyagai. Mennyiségét a helyszínen is lehet mérni háztartási ecettel vagy sósavval a pezsgés intenzitása alapján. Ugyanakkor ez a felső szint lepelhomokszerűen eltemetett talajszinteket borít, könnyen melegednek, rajtuk jól termeszthetők a meleget kedvelő növények (gyümölcsök, szőlő), eső után rövid időn belül is könnyen művelhető.
A B (második) szint sötétebb színű, kissé feketés, rögökben összeállt és kötött szerkezetű, kissé vizes, humuszos és többféle szerves agyagban gazdag, réti talaj jellegű.
Amikor a Duna vize lesüllyedt, a réti talajok színe barna, jobb szerkezetű és levegősebb lett. Mivel a réti talajok gyakran öntésterületeken keletkeztek, alattuk a talajképző kőzet nem egyenletes. Valószínűleg a jégkorszakban a Duna árvizei során hordalék rakódott le ebbe a szintbe. A szőlőtőkék gyökerei jól láthatók, itt fejlődnek, veszik fel a vizet, a tápanyagokat, és juttatják a tőke felső, asszimiláló és raktározó részeibe.
Vigyázni kell, hogy a széljárta helyeken a védőhomokot ne vigye el a szél, mert akkor ez a szőlő számára igen értékes második réteg károsodik.
A C (alsó) szint sárgás színű alapkőzet, nedves, kötött, szél által hordott lösz, homokkal keveredve. A lösz agyagos vályog, a legjobb talajnemek közé tartozik, szerkezete kedvező kötöttségű, a vizet jól átereszti, lassan zsugorodik össze. A löszön termékeny és értékes talajok keletkeznek. A jégkor hidegebb és szárazabb, úgynevezett glaciális szakaszaiban az uralkodó szelek Európában hullóporos üledékképződést gerjesztettek, ami a nagy területekre kiterjedő löszfelhalmozódáshoz vezetett.
