0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 13.

A sertés takarmányozásának kérdései

A sertéstakarmányok gabona-alapanyagainak ára jelenleg alacsony, de a kész takarmányra annyi más költség is épül (például szállítás), hogy drasztikus árcsökkenésről nem beszélhetünk.

Az antibiotikumok felhasználásának korlátozása és a környezet terhelés csökkentése évek óta napirenden lévő kihívás, melyre a gyártók folyamatosan keresik a jó megoldásokat. A sertéstakarmányozás kérdéseit Agárdi Gáborral, a Sano-Modern Takarmányozás Kft. sertéstakarmányozási szaktanácsadójával beszéltük át.

Mint ismeretes, 2022 júniusa óta betiltották a cink-oxid használatát az Európai Unióban. Ezért a sertések takarmányozásában, az antibiotikum-felhasználás csökkentésére bevezetett intézkedésekben (főleg a malactakarmányozásban) előtérbe kerülnek a szerves savak, a növényi kivonatok, a gyógynövények felhasználása. Ezek az alternatív megoldások már korábban is megjelentek a malactakarmányokba; vannak olyan sertéstelepek, ahol e téren minimum 2, vagy már akár 5 éves tapasztalattal is rendelkeznek.

Az, hogy a szerves savak, a növényi kivonatok, a gyógynövények kiváltották-e a korábban használt anyagokat, összetett kérdés, mert a cink-oxid vagy az antibiotikum csökkentése nem csak takarmányozással oldható meg, hanem ebben döntő szerepet játszik a telepi menedzsment is, mint takarmányozási szemlélet, az istállókban kialakult klíma, vagy az előbbi elválasztás miatt korán rá kell szoktatni a malacokat a szilárd takarmányokra. Ezen tényezők megfelelően jól működő együttesének függvénye, hogy a sertéstelepen az új anyagok helyettesíthetik-e az antibiotikumokat.

Az elmúlt négy-öt évben, a PRRS-mentesítés során nagyon sok régi telepet felújítottak, állományt cseréltek, és ezeken a frissen betelepített telepeken viszonylag jó az állatok egészségügyi helyzete. A kedvező állapot miatt ezeken a telepeken már kevés antibiotikumot használnak. Ugyanez a helyzet természetesen a zöldmezős beruházással épülő sertéstelepeken, mert szerencsére van pár ilyen is Magyarországon. Viszont azokon a telepeken, amelyek 20-30 éve termelnek kiürítés, újratelepítés nélkül vagy részleges felújításokkal, ott azért vannak problémák.

Jelenleg úgy látszik, hogy az 500 fölötti kocalétszámot, illetve a minimum ezer hízót tartó telepek azok, amelyek termelőképesek maradnak. Akiknek ennél kisebb az üzemméretük, és nem tudtak lépést tartani a felújításokkal, a munkaerő kiváltásával, és hagyományos technológiákkal dolgoznak, azok nagyon rossz helyzetben vannak. Itt is megfigyelhető egyfajta koncentráció, egyre nagyobb termelőképesség, egyre nagyobb állomány kell ahhoz, hogy rentábilis legyen egy-egy telep.

A telepek fele saját takarmányt állít elő, a másik fele vásárolt takarmánnyal dolgozik, a sertéshízlalással foglalkozók körében utóbbi a gyakoribb, míg egy kocatelepen saját termesztésből, vagy külön vásárolt szemes alapanyagból, megfelelő premix és fehérje hordozó hozzáadásával maguk állítják elő a takarmányt.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: