Kicsit még próbálkozott a pénzügyi vonallal, de hamar visszaterelte az élet Villányba. A miértre az a válasza, hogy érzete, a szülőknek már szükségük van rá, egyre több olyan dologgal szembesültek, amire ők már nem tudtak vállalkozni, például idegen nyelvre fordítani a borleírásokat, címkéket, és persze felismerték a marketing fontosságát is.

Ami visszahúzta Villányba

Az is inspirálta, hogy menet közben egyre jobban beleszeretett a boros világba, rendszeresen részt vett a kóstolókon, amiket édesapja tartott, érdekes volt látni, hogy hová, kikhez kerül az a bor, amit Villányban készítenek. Élvezte, hogy a boron keresztül rengeteg fantasztikus embert lehet megismerni.

Ez volt az a pont, amikor 2003-ban elhatározta, hogy mégis hazamegy.

– A vállalkozásban nem volt meg a régi, generációkon átívelő tudtás, ezért én is a szüleimmel együtt tapasztaltam meg dolgokat, folyamatokat, és még a mai napig tanulunk, ami egy véget nem érő folyamat. Azt mondja, tanulni jött haza, nem akart felforgatni semmit, de a nemzetközi téren szerzett tapasztalatai óhatatlanul hatással lettek arra, hogy a borok stílusa miként alakult a borászatukban. Ennek az eredménye, hogy a nagyon testes markáns vonalról váltottak az elegánsabb, gyümölcshangsúlyos stílusra. Ebben persze szerepet játszott a női vonal is. – A nők kicsit másként közelítenek egy borhoz, mint a férfiak, másra helyezik a hangsúlyt.

Ez nem csak a borokra igaz, egyértelműen finom női ízlésre vall például a fogadóhelyiség, amit a kényelmes kanapék uralnak és egyedi tervezésű párnák, tapéták tesznek otthonossá. Ez folytatódik a pincészethez kapcsolódó étteremben és hotelban is, amelynek a koncepcióját Andrea határozta meg.