Günzer Tamás, a 2023-as Év Bortermelője eddigi munkájával bebizonyította, érdemes a borászok Kossuth-díjának kitüntetésére.
Személyes kérdéssel kezdtem beszélgetésünket: Günzer vagy ’Güncer’? „Jobban szeretem hallani a Günzert, bár tudom, hogy ha külföldön vagyok, akkor biztos, hogy ’Güncer-nek’ szólítanak, Magyarországon viszont úgy írjuk, ahogy ejtjük”- tette helyre a dilemmámat.
Günzer Tamás messziről indul, Kaposváron állattenyésztő üzemmérnöki diplomát szerzett, 2023-ban pedig már az Év Bortermelője címet nyerte el.
Mint mondja, nagy szerelem volt az állattenyésztés, így először egy állategészségügyi szakközépiskolát végzett Szentlőrincen, ezután került Kaposvárra, a főiskolára, de a diplomaosztóra édesapjától már egy kis szőlőt kapott ajándékba. Látta, hogy van benne érdeklődés a szőlészet felé is. Ez a kettősség mindvégig benne volt. Ezt látta szüleitől, volt főállásuk, és mellette volt otthon szőlő.
„Nem álltam meg a másodállásnál, annyira szép sikereket értem el mindjárt a legelején. A legelső borom 1991-ben egy Portugieser volt, amit édesapám telepített, már én szüreteltem, és önállóan készítettem a bort egy palkonyai kis pincében, amit szintén a nagyszüleimtől örököltem. A villányi borversenyen – ez volt az első borversenyem – mindjárt aranyérmet kapott. Akkor ott eldőlt, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Sikerült is jól eladnom a bort, és a bevételből rögtön vásároltam egy másik kis szőlőt”- mesélt a kezdetekről a szakember. Egészen 2002-ig ez így volt, minden adandó alkalommal vett egy kis szőlőt, hamarosan 4,5 hektár ültetvénye lett. A lakásán, a szuterénben dolgozott már két embere, akik címkéztek, amikor döntött a váltás mellett, megalakította a kft-jét, és
Villánynak 2002-ben már neve volt a hazai és a külföldi borfogyasztók körében is. Több olyan borász is kitűnt ebből a körből, akik mellett nem volt könnyű kitörni a nyilvánosság elé. Günzer Tamás példaképeinek tartja őket: hogy Villány ma itt tart, a villányi ötös fogatnak köszönhető. Mai napig úgy gondolja, Villány adja a legnépszerűbb borászokat. Ezek a borászok halhatatlanok.
– tette hozzá. Mint meséli, nagy borászaink közül sokan nem is végzett borászok, viszont olyan szinten beletanultak a szakmába, hogy szupermesterek lettek.
„Szerencsére nem sok kudarcot éltem meg, nem voltak eladatlan tételeim, tönkrement boraim. Maximalistának, nagyon precíz borásznak gondolom magamat, a legapróbb részletekre is odafigyelek, ennek is köszönhető, hogy nem nagyon vannak félresikerült tételeink. A szőlő egészségére vigyázunk, a legkisebb probléma esetén azonnal beavatkozunk, egy szélsőséges évben, ha beteg a szőlő, azt a területen leválogatjuk, nem jöhet be feldolgozásra”- hívta fel a figyelmet.
Ma a Villányi szorosan összefüggő borvidék. A korábbi években egy kicsit elkülönült. Villány, hozzá a nagyharsányi rész volt a vörösboros, Siklós, Máriagyűd, Harkány pedig a fehérboros terület, de mára ez összemosódott. Szép vörös borok készülnek például a siklósi részen is, viszont érdekes, hogy fordítva ez nem igaz. Közvetlenül a villányi, mintegy 500 hektárnyi ültetvényeken nagyon kevés fehér szőlőt találunk, miközben a siklósi részen, ahol korábban csak fehér volt, már elő-előfordul a vörös.
A borvidék neki köszönheti az Irsai Olivért, mint telepíthető fajtát. Talán ezért egy kicsit haragszanak rá, sokszor kapta vissza, nem való a villányi borvidékre, ne aprózzuk tovább a borféleségeinket. Véleménye szerint olyan borokat kell készíteni, amelyek trendik és szeretik az emberek. Az Irsai Olivér slágerfajta lett, miért ne tudnák a borvidéken is előállítani. „Nagyon sok villányi borász az ország több pontjáról hozza kamionszám az Irsai szőlőt, és készítenek belőle bort. Pedig meg tudjuk termelni magunknak is, ahol egy jó Olaszrizling, Chardonnay telepíthető, ott egy Irsai is jól tud vizsgázni. Ezt bizonyítja, hogy a kezdeti három hektárról mára körülbelül 40 hektárnyira nőtt az Irsai Olivér ültetvény nagysága a Villányi borvidéken”- nyugtázta Günzer Tamás.
Az átlagfogyasztó számára megosztó fajta, pedig 2010-ben a Vinagora borversenyen a legjobb magyar Pinot noir díját hozta el. Abban az évben a legjobb Merlot is az övéké lett, az valami csodálatos év volt. Hiába az elismerés, hiába volt a legjobb magyar Pinot noir, nem tudta eladni, egyszerűen nem keresték. „Néhány éve a lányom hatására újra készítünk Pinot noir-t. Gondoltam, legfeljebb megisszuk az egészet. Megtetszett az egyik kereskedőnknek, nem mondok le róla, mert úgy gondolom, hogy valami csodálatos dolgot lehet belőle készíteni. Annak ellenére, hogy sokan azt mondják, nem Villányba való. De meg kell találni a megfelelő fekvést, az optimális szüreti időpontot, és akkor lehet szép Pinot noir-t készíteni Villányban is”- hangsúlyozta a szakember.
Nagyon jól érzi magát a fajta a Villányi borvidéken, azt látja, egyre szebb tételeket lehet letenni az asztalra. Nincsen belőle eladási probléma, keresik, egyre jobban ismerik, azért áll mögé a Villányi borvidék.
„Mi vagyunk a legdélebbi borvidék az országban. Itt van a gyönyörű Szársomlyónk, egy nagy sziklatömb, ami ontja magából a meleget. Olyan egyedi mikroklímával rendelkezünk, ehhez jön talaj, a jó fajták, ami szerintem megkülönbözteti a Villányi borvidéket a többitől”- fogalmazta meg véleményét a borász.
