A magedzés egyik formája az, amikor a magokat kémiai anyagok vizes oldatában áztatjuk néhány órán keresztül a vetést megelőzően. Ilyen anyagok lehetnek például tápelemek ionjainak sói (pl. kalcium-szulfát) vagy növényi hormonok (pl. auxinok, gibberellinsav).
Egyik kedvező jellemzőjük, hogy parányi méretükhöz hatalmas viszonylagos felület társul, ezért a biológiai rendszerekben, sejtekben sajátos módon viselkednek. Különleges optikai és mechanikai tulajdonságokkal, illetve antimikrobiális hatásokkal is rendelkeznek. Nanoanyagok természetes folyamatok révén keletkeznek a környezetben, például vulkáni tevékenység vagy talajmikróbák aktivitása révén, valamint jelen vannak a tengeri szélben vagy a füstben is. Ugyanakkor kedvező tulajdonságaik miatt a nanoipar nagy mennyiségben elő is állítja a nanoanyagokat, a „nanotermékek” a mindennapi életünk számos területén használatban vannak. Hétköznapi példa a kertibútorok bevonására használatos, öntisztulást biztosító nano-titán-oxid vagy a napvédő krémek jelentős UV-elnyelő képességű adaléka, a cink-oxid nanorészecske.

Fotó: Fejes Gábor
A nanoanyagok előnyös jellemzőit igyekszik a Szegedi Tudományegyetem Növénybiológiai Tanszékén, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával működő MTA-SZTE Lendület Növényi Nanobiológia Kutatócsoport a magedzésben is kamatoztatni.
A légköri plazma kölcsönhatása révén reaktív oxigén- és nitrogénformák keletkeznek a vízben, melyek stabilitása növelhető fém nanorészecskék, például nano-cink-oxid hozzáadásával; így jobb magedző anyag válhat a plazmaaktivált vízből. Ráadásul a magkezelő folyadékban a cink, mint nélkülözhetetlen tápanyag, kedvezően hat a növény fejlődésére. A kutatás új anyagok fejlesztésével is foglalkozik, melyekkel a növények szárazságtűrését kívánják fokozni. Az erdőtüzek során a növényi sejtfal anyaga, a cellulóz részleges égése során karrikin nevű molekulák keletkeznek, amiket a növények érzékelnek, és válaszként fokozzák a csírázásukat, javul a stressztűrésük. Ezek a kedvező hatások már ismertek, és a nanoformába hozott karrikin alkalmazása is ígéretes lehet a magedzésben.
A növénybiológiai kutatásokban egy időszerű, megoldandó és összetett feladat a szárazságtűrés fokozása, amihez nanoanyagok felhasználása a vetőmagok előkezelésére egy hatékony, ígéretes környezetkímélő eljárásnak mutatkozik. További laboratóriumi kísérletekre van szükség ahhoz, hogy a növénytermesztési gyakorlatban meghonosítható és biztonsággal alkalmazható legyen a „nanoedzés” technológiája.
Ördögné dr. Kolbert Zsuzsanna