Néhány nagy szervezet kivételével azonban se energiájuk, se humán erőforrásuk nincs saját K+F programra, ezért az erre fordítandó pénzt „bedobják egy közös kalapba”. Az így képződött – jelenleg láthatóan – 300-400 millió forintból kezdődnek az ágazati K+F programok, természetesen a tészek által legfontosabbnak tartott témákban.
bár ezek több évet vesznek igénybe.
Szerencsés esetben ez az Agrárminisztérium által is segített program hosszú távú K+F együttműködést indíthat el az ágazati szereplők között, amely később akár a mostani jogszabályi kötelezettségek nélkül is fennmaradhat. Már külsős cégek érdeklődését is felkeltette az elképzelés, pluszforrásokkal részt vennének az együttműködésben, hogy termékeiket is bevonjuk a kísérletekbe, tesztelésbe.
A magas szintű szaktudás megszerzését szolgáló hazai kísérleti bázis amúgy is hiányzik, a kísérleti és kutatóállomások 15-20 éve tetszhalott állapotban vannak. FruitVeB-elnökként úgy gondolom, hogy azok fenntartása, üzemeltetése – legalábbis részben – állami feladat lenne, állami források nélkül nem képesek korszerű szaktudást szállítani.
A kertészeti pályázatok várhatóan további lökést adnak a fejlődésnek, és a szántóföldi kultúrák piaci zavarai is a zöldség-gyümölcs termesztés malmára hajthatják a vizet.
Igen, a jelenlegi 160 ezer hektár zöldség-gyümölcs termőterületet akár több százezer hektárra lehetne növelni, de ehhez átfogó fejlesztés kellene: az öntözési háttér megteremtése, szaktudás, munkaerő biztosítása stb., ami pedig sok-sok tőkét kíván. Minderre tudatos építkező munkával, egy-két évtized alatt lenne lehetőség, de ez az átütő erő most nem látszik a szektorban. Középtávon az kell legyen a cél, hogy megállítsuk a piaci térvesztésünket, stabilizáljuk az ágazat állapotát. Az uniós pályázatok tőkét adnak a kertészeknek a fejlesztésekhez, de az öntözés, a munkaerő és szaktudás szintje behatárolja a továbblépést.
Nem lehet gazdaságosan zöldséget termeszteni öntözés nélkül, ezért csak azokban az országrészekben tud bővülni a területe, ahol megvan a vízpótlás lehetősége. Szántóföldi növényekről átállni gyümölcsre pedig még nehezebb, hiszen a kettő egészen más szaktudást kíván. Aki pedig belekezd, az tíz-húsz évre kell tervezzen piacban és a pénzügyekben is.
Ágazati javaslatok
A kiugróan magas áfa-kulcs csökkentését már régóta kéri a zöldség-gyümölcs szakma. Úgy hallottam, az Agrárminisztérium javaslatot kért, hogy mely fajokkal lenne érdemes megkezdeni ezt a folyamatot.
Igen, a burgonya mellett négy zöldség-gyümölcsre kért javaslatot. A FruitVeB úgy véli, hogy mindenekelőtt azoknak a fajoknak az áfáját kellene csökkenteni, melyeknél nagy az importnyomás, hiszen az importtermékek áfája 0%, ami komoly versenyhátránya a hazai kertészeknek.
Döntésünket alátámasztotta, hogy e négy faj esetében nagy a kertészek fejlesztési hajlandósága. Javaslatunk találkozott az AM álláspontjával, de tudomásom szerint még nincs kormányzati döntés.
A leendő segítség mellett már életbe lépett egy nehezítés, a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) bevezetése.
Nem tartjuk jónak a rendszert abban a tekintetben, hogy minden élelmiszeripari szereplőnek, a zöldség-gyümölcs ágazat tagjainak is óriási finanszírozási teher. A korábbi környezetvédelmi termékdíj hat-nyolcszorosa, ráadásul nagyobb, mint a környező országokban és ez fokozza a versenyhátrányt az importáruval szemben. Legalább azt szeretnénk elérni, hogy az EPR-díj után ne kelljen még áfát is fizetni.
