Génmegőrzés

Egy konkrét nemesítési cél elérése csak akkor lehetséges, ha a szükséges tulajdonság megvan a kiindulási növényállományban. Ahhoz tehát, hogy rendelkezésre álljanak a fajra vagy fajtára, változatra jellemző alaptulajdonságok, felértékelődik a génbankok szerepe. Napjainkban számos faj csíraplazmája még mindig nem teljesen feltárt, vagy pedig ismeretlen. A kínai florisztikai adatok szerint például a Kínában dísznövényként alkalmazható fajok száma egy 2018-as becslés alapján 85 és 99 ezer közötti, ami lényegesen magasabb a hivatalosan elfogadottnál.

Sok ország kezdi felfedezni az őshonos növényfajok értékét a nemesítésben még azokban az országokban is, ahol a dísznövénytermesztés jelenleg nem áll biztos lábakon (például Botswana).

A dísznövények genetikai állománya megóvható in situ és ex situ megőrzéssel egyaránt. A természetvédelmi területek, a magbankok, a botanikus kertek, a csíraplazma-központok fontos szerepet játszanak a dísznövények génmegőrzésében. Becslések szerint a világ edényes növényfajainak egyharmadát botanikus kertek őrzik. A nemzetközi jogrendszer, mint például a CBD, vagy a Cites fontos feladatai egyebek között, hogy biztosítsák a dísznövények megőrzését és fenntartható felhasználását. E nemzetközi jogrendszerek oltalma alatt a dísznövények fenntartható alkalmazása lehet az egyik legjobb megőrzési megoldás.

GPS-technika

A génmegőrzés mellett kulcsfontosságú a rendelkezésre álló genetikai erőforrások speciális, előnyt adó tulajdonságainak (betegségtolerancia, szárazságtűrés stb.) megfelelő jellemzése és leírása.

Jó példa erre a díszpaprika, amely alapvetően dísznövény, de mivel élelmiszer célú is lehet a felhasználása, minden adat rendelkezésre áll róla.

Az egyre fejlődő GPS-technika nagy szerepet kap a vadon élő populációknál az egyedi, nemesítésben fontos jellemzők felismerésében. Így például 2012-ben GPS-technikát alkalmazva találtak és vontak be a nemesítésbe egy Acer grandidentatum egyedet, melynek őszi lombszíneződése kivételes és teljesen egyedi volt. 2018-ban Rhododendron sp. egyedek GPS-adatainak összekapcsolásával és az élőhelyek talajadatbázisának adataival értékes taxonokat azonosítottak, amelyek toleránsak voltak a magasabb pH-val rendelkező meszes talajokkal szemben. Ezek a taxonok előkészíthetik az utat a mésztűrő rododendronok nemesítésének újabb irányához.

A fenntarthatóság négy alappillérre épül: ember, társadalom, gazdaság és környezet. A környezetbarát és/vagy fenntartható dísznövénytermesztést számos tanúsítvány igazolja, de a fenntarthatóság – s maga az ágazat fenntarthatósága is – növelhető a betegségekkel, kártevőkkel szemben ellenálló fajták szelekciójával, vagy például a törpe fajták termesztésénél elkerülhető a törpítő szerek alkalmazása, a szárazságtűrő fajták nemesítésével pedig jelentősen csökkenthető az öntözővíz-felhasználás. A következőkben áttekintjük ezeket a tényezőket.

Ellenállóság a biotikus stresszre

A fajták ellenállóságának növelése a kémiai növényvédelem csökkentésének egyik fenntartható módszere. Az élelmiszeripari célú növényekkel összehasonlítva a legtöbb dísznövény betegségekkel szembeni ellenálló képessége nem túl erős. Ráadásul, egy 2009-es kutatás szerint az ellenállóságot a nemesítési folyamat során csak nagyon későn vizsgálják. A nemesítés fő irányainak kutatásával foglalkozó belga ILVO intézet véleménye szerint a dísznövények betegség elleni toleranciájának egyik fő korlátja az alkalmazott fajok, fajták és változatok igen nagy száma, mert azokhoz ugyancsak nagyszámú betegség kapcsolódik – ez pedig nagyban csökkenti a fajták elterjedését és a bevételt.

A dísznövények betegségekkel szembeni ellenállóságában továbbra is jelentős javulás érhető el a klasszikus nemesítési eljárásokkal is, mint a szelekció, de gyorsabb és hatékonyabb eredményt adnak például a biotechnológiai módszerek, vagy a marker alapú szelekció (MAS).