A dísznövény-nemesítés terén hatékony szűrési technikák alkalmazására van szükség a legjobb szülői vonalak, valamint a legjobb betegségtoleranciával vagy -ellenállósággal rendelkező utódok kiválasztása érdekében. Ezzel nagy lépést lehet tenni a betegségekkel szembeni rezisztencianemesítésben.
A kártevők és kórokozók beható ismerete előfeltétel kellene, hogy legyen, de látható, hogy a legtöbb dísznövény nemesítésénél ez szinte teljesen hiányzik a rendszerből. A vizsgálati módszereknek ellenőrzöttnek, megismételhetőnek kell lenniük. Leginkább az Anthurium, Dianthus, Dendranthema, Azalea és Buxus nemesítésében tapasztalható a lehetséges károsítókra vonatkozó részletes ellenőrzés. Ezeknél a taxonoknál általánosan alkalmazottak a rezisztencianemesítési eljárások. A Dendranthema esetében a rozsda-ellenállóság rutinszerű vizsgálatnak számít a legtöbb nemesítőműhelynél, a Buxus esetében a Calonectria pseudonaviculata szűrésére kétlépéses rendszert dolgoztak ki és alkalmaznak. Az első lépés ellenőrzött körülmények között, laboratóriumban történik, a második pedig szabadföldön. A Caladium nemesítése során a biológiai ellenőrzés tette lehetővé a legfontosabb gombás és bakteriális fertőzés azonosítását és leírását.
A 2010-es években több kutatást végeztek a betegségek elleni rezisztenciájuk kialakításának biotechnológiai módszereivel kapcsolatban. Számos vadrózsafajban megtalálhatók több betegség (lisztharmat, csillagrozsda) és kártevő (fonálférgek) elleni rezisztenciagének. Ezeket a rezisztenciaforrásokat azonban több területen, például a vágottrózsa-nemesítésben sem használják, ennek oka a poliploid változatok nemesítésének bonyolultsága, és hogy túl szűk genetikai alapból merítenek a nemesítőműhelyek. Ha egy nemesítő betegség-ellenálló vágott rózsafajtát akar kereskedelmi forgalomba hozni, akkor több generációs visszakeresztezési eljárás alá kell vetni a fajtajelöltet, ami igen sok időbe és pénzbe kerül. Ez pedig sok esetben nem gazdaságos, és a nemesítő kedvét elveszi az ellenálló fajták létrehozásától. Így gyakran csak a külső tulajdonságok számítanak. A kerti rózsák esetében ez másképp történik – itt főleg a betegség-ellenállóság élvez előnyt a nemesítésben a poliploidiával szemben.
Korábban a rózsanemesítés során a rezisztenciagénekre helyezték a hangsúlyt – ma már a fogékonysági géneké a főszerep, és a génfunkció inaktiválása (kiütése) toleráns típus létrehozásához vezethet.
Természetesen zömök
A zömök növekedésű dísznövények költséghatékonyabban termeszthetők, hiszen adott termelési területen több növény elfér és a szállításnál is kisebb helyet foglalnak el, kevésbé sérülékenyek, és a felhasználói igényekhez is igazodnak, jól mutatnak a kisebb lakásokban, kertekben, erkélyeken is.
A klasszikus módszerek közül a keresztezés és az ezt követő szelekció képes kiválasztani a kompakt növényegyedeket, de a modern nemesítési technológiákban is hatalmas lehetőség rejlik. Az egyik ilyen a poliploidizáció. Petunia × hybrida esetében a poliploidizáció például törpülést okozott egy 2019-es kutatás eredményeként, és a módszer hasonló hatást váltott ki az Escallonia sp. fajnál is. A kromoszómakettőzés tehát hatékony módszere lehet a kompakt fajták létrehozásának, de a nemesítőknek tisztában kell azzal is lenniük, hogy a folyamat nem kívánt fenotípusos tulajdonságokat is magával hozhat.
Szintén érdekes módszer a növényi szövettenyészetek Rhizobium rhizogenes-szel történő beoltása mikroszaporító laboratóriumokban. Ez hajszálgyökerekkel teli gyökérzet kialakulását eredményezheti az ILVO eredményei szerint. Ezek az eredmények megerősítik, hogy a hajszálgyökerek mennyiségének növekedését okozó gén természetes úton épült be a növénybe. A létrejött változat gyakran lerövidült szártagokkal és csökkent csúcsdominanciával rendelkezik, de kiváló és értékes nemesítési előanyag lehet, és a zömök növekedés az utódgenerációba is átvihető. Ez pedig lehetővé teszi, hogy fenntarthatóan, vegyszerek használata nélkül hozzanak létre kompakt növényeket.
