Porpáczy Aladár 1938-ban született Eszterházán. Középiskolai tanulmányait Sopronban a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban végezte, majd 1962-ben a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán szerzett kertészmérnöki diplomát. Végzés után a Balatonboglári Állami Gazdaság munkatársa lett, ahol gyakornokként, majd részlegvezetőként gyümölcs- és szőlőtermesztéssel foglalkozott. Időközben egy pályázattal elnyerte a Svéd Királyi Biológiai Társaság ösztöndíját, és két évet (1964–65) töltött Svédországban a balsgardi gyümölcstermesztési kutatóintézetben. Asszisztens nemesítőként a ribiszke, köszméte, málna és szeder nemesítési programjában, valamint termékenyülésbiológiai vizsgálataiban vett részt.
1967-től egészen 1992-ig dolgozott a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézetben, illetve jogelődjénél különböző beosztásokban; volt tudományos munkatárs, főmunkatárs, osztályvezető, igazgatóhelyettes, igazgató, főigazgató. 1989-ben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem címzetes egyetemi tanára lett, a bogyósgyümölcs-termesztés fejlesztése tárgy előadójaként. 1992-ben a Nyugat-magyarországi Egyetem jogelődjének Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Karán egyetemi tanár és a Kertészeti Tanszék vezetője volt, 1994-től tudományos dékánhelyettes.
Növénynemesítő munkája során 21 új gyümölcsfajta nemesítésében, illetve honosításában vett részt. Az MTA Agrártudományok Osztálya Növénynemesítési és Gyümölcstermesztési Bizottságainak, az FM Kertészeti Szakbizottságának, a Hungarian Agricultural Research, a Horticultural Science, az Acta Agronomica Ovariensis, valamint a Növényvédelmi Tanácsok szerkesztőbizottságának tagsága és a VEAB Agrártudományi Bizottságának alelnöki pozíciója köthető munkájához. A felsoroltakon túl MTA köztestületi tag, egy ciklusban doktor képviselő, két ciklusban a növénynemesítési bizottság alelnöke volt. 202 közleménye, 3 önálló könyve, 21 könyvrészlete, 79 tudományos közleménye, 47 tudományos előadása és 51 népszerűsítő szakcikke jelent meg. 1976-ban és 1989-ben Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést, 1993-ban kutatási eredményeiért, 1996-ban tananyagfejlesztésért Újhelyi-, 2006-ban megosztott akadémiai díjat, 2008-ban pedig az egyetem szenátusától professor emeritus címet kapott. 2010-ben nemesítő munkáját, életpályáját Fleischmann-díjjal jutalmazták, 2018-ban Életfa emlékplakett bronz fokozatot kapott. Felesége, dr. Zombori Sarolta, három gyermekük, Sarolta, Aladár Csaba és Tímea, öt unokája, rokonok, barátok és az egész kertész szakma gyászolja.
Búcsúzunk mi is professzor úrtól, aki nemzedékeket tanított meg a kertész szakmára, önzetlen, időt nem sajnáló energiákkal támogatta a fiatal generációt. Csodálattal néztük hallgatóként és munkatársként is mentalitását, a mindig vidám, fáradhatatlan szemléletét, a kiváló szakembert és elmélyült szakmai tudását, melyet sokszor humorával fűszerezve tett érdekessé, izgalmassá az érdeklődő hallgatóság számára.
Isten veled drága professzor úr! Hiányozni fogsz, nyugodj békében.
Dr. Varga Jenő
