A klímaváltozást a 21. század egyik legnagyobb kihívásának tekintik, ami a gazdaságra és a társadalomra is kihat világszerte. Az egészségre és az ökoszisztémákra gyakorolt hatások már észrevehetők, amint azt az elmúlt évek hőhullámai és hosszú száraz periódusai, valamint hirtelen lezúduló nagy esői is egyértelművé tették. Az ilyen szélsőséges időjárási események egyre valószínűbbek és gyakoribbak az éghajlatváltozás miatt.

A mezőgazdasági művelés alatt álló területeken – így a szőlőültetvényekben is, különösen az Alföldön – kialakult, évről évre növekvő vízhiány a sokéves átlagnál magasabb havi középhőmérsékletek és a nagyobb párolgás következménye.

Az előrejelzések szerint a globális fölmelegedés világszerte rontja a szántóföldi termesztés kibocsátását, és ez a változás a szőlőtermesztést is erősen érinti, elsősorban a mediterrán térségekben. A Földközi-tenger környékén, Kaliforniában, Chilében, Dél-Afrikában és Ausztráliában a század közepére várhatóan zsugorodik a szőlőültetvények területe az egyre kevesebb csapadék és az egyre magasabb átlaghőmérséklet miatt. Ezzel szemben a hűvösebb, északabbra fekvő helyeken új termőterületek alakulnak ki. Ugyanez tapasztalható a mandula, a citrusfélék és a csonthéjasok esetében is.

A klímaváltozás miatt zsugorodó termőföldekért folytatott verseny fokozódni fog, amitől erősödik a természetvédelmi és a jelenleg kihasználatlan területekre nehezedő nyomás, és ez tönkreteheti a veszélyeztetett állatok és növények élőhelyeit. Nemcsak a mediterrán régiókban, hanem már az északabbra fekvő bortermő területeken is mélyreható változtatásokra van szükség.

Hasonló változás a melegkedvelő szőlőfajták adta új lehetőségek megjelenése, az alkoholtartalom emelkedése a borokban, vagy a kártevők generációváltozása, illetve az újonnan érkező invazív fajok megtelepedése. Másik, már észrevehető következmény a növekvő aszályhajlam és az ezzel járó terméscsökkenés sok bortermelő régióban.

Üvegházhatású gázok

A szőlő- és borágazatot nemcsak súlyosan érinti a globális felmelegedés, de az energia- és anyagfelhasználása révén maga is hozzájárul a klímaváltozáshoz. A CO2-kibocsátás elszámolásának alapjait még az 1990-es években alkották meg, a termékek vagy folyamatok életciklus-elemzésének szerves részeként, és az éghajlatra gyakorolt hatás mellett számos más ökológiai kategóriát is tartalmaztak. Ennek alapján a World Resources Institute és a Business for Sustainable Development 2004-ben kiadta az első számítási szabványt, amely csak az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozott, és kizárt minden más környezeti kategóriát. Néhány évvel később a kibocsátási jelentéseket szisztematikusan kibővítették az egy vállalati helyre korlátozott fókuszról a teljes értékláncra, ami együtt járt az ellátási láncok fokozott átláthatóságával. Napjainkban számos számítási szabvány létezik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozóan.