Az üvegházhatást okozó gázokról szóló jegyzőkönyv nemzetközi szabályrendszere szerint, amely megalapozza az ISO, az OIV és más ipari kezdeményezések későbbi szabályait, a kibocsátást úgynevezett hatókörökre osztják. Ennek értelme és célja az, hogy a kibocsátási forrásokat hozzárendeljék a vállalatok tevékenységi köréhez. Az 1. hatókörbe tartozó kibocsátási források a vállalat közvetlen irányítása alatt állnak, és kifejezetten a fosszilis tüzelőanyagok elégetésére és más, éghajlatot károsító gázok kibocsátására vonatkoznak. A 2. hatókör csak az energiaszolgáltató telephelyén bekövetkezett kibocsátásokra vonatkozik, és magában foglalja mind a villamos energiát, mind a távfűtést. A 3. hatókör tartalmazza az összes többi főbb kibocsátási forrást.
Ezenkívül ezen a ponton rögzítik a fosszilis tüzelőanyagok rendelkezésre állását, valamint azok fogyasztását a vezetőség, az alkalmazottak és az áruk mobilitása révén, feltéve, hogy ez nem a vállalat saját járműparkjával történik. Tulajdonképpen a borászat során felhasznált alapvető anyagokat és energiaforrásokat összegzik.
Egymással versengő célok
A klímavédelem mint fogalom magában foglalja az ökológiai, társadalmi és gazdasági aspektusokat, így lefedi a fenntarthatóság mindhárom alappillérét. A fenntarthatóság lényeges eleme, de csak egy a sok ökológiai, társadalmi és gazdasági szempont közül, tehát a klímavédelem és a fenntarthatóság nem egy és ugyanaz. Valójában állandó feszültség van az éghajlatvédelmi, a társadalmi, gazdasági és ökológiai célok megvalósíthatósága között. A hatékony klímavédelem beépül a vállalat stratégiájába és hosszú távon érvényesül, vagyis a vezetés felismeri, hogy a saját jövőbeli életképessége szempontjából elsőséget kell, hogy élvezzen.
Ehhez azonban szükség van tudásra, újítási hajlamra és bátorságra az új eljárások bevezetéséhez. Rutinból termelni a mai körülmények között már nem lehet sem a szőlőtermesztésben, sem a borászatokban.
Nagy hozamokra van szükség
Átgondolandó a jövőbeni termelés szempontjából az is, hogy mire a bor a vevőhöz ér, a szőlőtermesztés az emissziós hatások egyötödéért felelős (dízel üzemanyag, trágyák, növényvédő szerek, közlekedés, segédanyagok), míg a szőlőfeldolgozás, borkészítés, palackozás, csomagolás és szállítás további hozzáadott értékű szakaszai sokkal nagyobb arányban, 81%-kal járulnak hozzá a szén- dioxid-kibocsátáshoz. A szőlőtermesztés során a legnagyobb mértékű a segédanyagok, az üzemanyagok felhasználása, majd ezt követi a műtrágyáké, és kisebb mértékben a növényvédő szereké. Ebből következik, hogy a klímavédelmi intézkedések során ezen anyagok használatát kell csökkenteni elsősorban.
Ezáltal elkerülhető a tápanyag-kimosódás, és védjük a közeli vizeket. A legtöbb energiát a nitrogénműtrágya gyártása igényli, ezért célszerű a talajban rendelkezésre álló nitrogénforrásokra támaszkodni vagy szerves anyagokból pótolni ezt a tápelemet, például a pillangós növények segítségével. Így közvetve csökkenteni tudjuk a kijuttatás költségeit és a CO2-kibocsátást is, arról nem beszélve, hogy jóval kisebb lesz a taposási kár.
Az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából fontos paraméter a termésmennyiség, ami megelőzi az üzemanyag, a trágya és a segédanyagok jelentőségét is. Ez azt jelenti, hogy a lehetőség szerinti legnagyobb termésmennyiség az egy palackra eső CO2-kibocsátást is mérsékeli.
Tekintettel a betakarítási mennyiség meghatározó szerepére, a szőlőültetvények megfelelő víz- és tápanyag-ellátottsága, a szőlőfajták ellenálló képessége, az alanyhasználat, az elemi károk elkerülése (pl. jégháló, öntözés) és a hozamcsökkentő intézkedések nagyobb mértékben befolyásolják a szőlőtermesztésből származó szén-dioxid-kibocsátást, mint a termesztési rendszerek közötti különbségek.
Gyorsult a melegedés
A 2015-ös párizsi klímavédelmi megállapodás szerint tudományosan alátámasztott igény, hogy a globális felmelegedést jóval 2 °C alá, lehetőség szerint 1,5 °C -ra kell csökkenteni az iparosodás előtti időszakhoz (1850–1900) képest. A felmelegedés nemcsak a szárazföldet érinti, hanem az óceánokat, tengereket is, a szárazföldön azonban kétszer akkora a hőmérsékletemelkedés, mint a víztömegekben, ráadásul a melegedés üteme az utóbbi 30-40 évben felgyorsult. Ebből is következik, hogy már az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hogy megállítsuk az éghajlatváltozás káros folyamatait. A tennivalóink közül csak néhányat kiemelve, minél előbb csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, növelni a megújuló energiaforrások használatát, tiltani kell az őserdők és a lápok irtását, és nem utolsósorban újra kell gondolni a termesztéstechnológiákat, új fajták bevezetésére van szükség.
Dr. Németh Krisztina
MATE SZBI Kecskemét
Ez is érdekelheti:
