A korai hőség mellett az átmeneti lehűlés következményeit is megérezték. Már felhúzták a sátor oldalát, amikor megérkezett a hűvös, csapadékos, a didimellás betegségnek kedvező idő. A szélső sorok fejlődését visszavetette a betegség, és ez a hozamokon is meglátszott. A fertőzéstől meggyengült állományt nem újítják meg, letermés után pedig Trichoderma-alapú készítményekkel kezelik a talajt, hogy kiöljék belőle a kórokozó gombákat. A sátrak átköltöztetése ugyanis nehéz munka, sok időbe és pénzbe kerül, így három-négy évig ugyanott maradnak.
Ezekről a növényekről várhatóan augusztus derekától szednek majd.
Szabadföldön általában két évig marad ugyanazon a helyen az állomány. Idén 16 hektár alagutas dinnyéjük van, a többit pedig ültetés után fátyolfóliával takarják.
Ez nem marad el a késői ültetésnél sem, mert a fátyolfólia az esetleges lehűlésen kívül a széltől is védi a kis növényeket. Jégverés szerencsére nem volt a környéken, csapadékból azonban jócskán kijutott. Bármennyire is örülünk az esőnek, a sárgadinnye-termesztésben előnyösebb, ha a kertész annyit öntöz, amennyit a növények kívánnak, magyarázta a kertész.
A szabadföldi sárgadinnyét is fóliás talajtakarással, csepegtető öntözéssel termesztik. A fóliafektető gép a csepegtetőszalagot is kihúzza, a második menetben ültetnek a palántázógépen ülő dolgozók, az őket követők pedig egy-egy lapát földet dobnak a palánták mellé, hogy ne jöjjenek föl a gyomok a fólián vágott lyukakon.
Ehhez persze az kellett, hogy akkorra készen legyenek a palánták. Azt is megfigyelte, hogy ha a kiültetés után jó idő volt, szép állomány fejlődött. Ha viszont a palántázást követően hűvös, csapadékos napok jöttek, gyenge, apró levelű állomány fejlődött, kevés terméssel.
Szabadföldön még július elején is palántáztak, annak az állománynak a termése kitarthat szeptember végéig, október elejéig.
Több lett a Galia-típus
a Galia-dinnyékből
A szokásosnál több Galia fajtakörbe tartozó sárgadinnyét ültettek, kihasználva, hogy annak valamivel jobb az ára, mint a kantalup fajtáknak és a termésbiztonsága is megfelelő.
Az alagutas termesztésben ebből a típusból a fő fajtájuk a London F1, a fóliasátrakba azonban a rövidebb tenyészidejű Karpatos F1-et választották.
A kantalup típusban a fő fajta a Tarchon F1 és a jól bevált Donatello F1, valamint kisebb felületen korai Centro F1-et ültetnek. Ezek kielégítik a vevők minőségi igényeit, és sokat teremnek.
