0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. november 14.

Hőtolerancia a méheknél

Méhészként mostanság nagy valószínűséggel megfogalmazódik bennünk a kérdés, hogy méheink mennyire bírják a hőséget. Nyilvánvalóan helyes, ha igyekszünk valamilyen árnyékolást találni a méheinknek.

A hőtolerancia tekintetében általános tapasztalatok alapján azonban elmondható, hogy a háziméhek jól bírják a hőséget, de arra, hogy nem árt árnyékot, lehetőség szerint  szellős, hűvös helyet biztosítani a számukra, a következő tanulmány követketetései miatt is érdemes odafigyelnünk. Bár az itt bemutatott tanulmány egyes poszméhekre vonatkozik, az egyik fontos megfigyelés nagy valószínűséggel a mi házi méhünkre is igaz lehet: a petéző anyák nehezebben viselik a hőséget. 

Érdemes lenne hasonló tanulmányt a háziméhek különböző alfajaival is  elvégezni.

hőtűrés, poszméh, virág

A kutatók hat poszméhfaj esetében vizsgálták a hőtoleranciát, nemek, szerepük és az élettér vonatkozásában, mind a természetes élettérben mind labor körülmények között.  Továbbá kiértékelték az életkort,  a fejlődési stádiumot, az egyes méhek testméretet, valamint a páratartalom és a hőmérséklet hatásait is. 

Hőtolerancia: jelentős eltérések fajonként

A tudósok jelentős különbségeket találtak az egyes fajok hőtűrésében, ami egyértelmű összefüggésben állt az adott fajok elterjedési területével, az adott élőhely éghajlati viszonyaival.

A méhanyáknak kezdetben nagyobb, de később a petefészek aktiválódásával lényegesen kisebb volt a hőtoleranciájuk, mint a dolgozóknak és hímeknek.

Elmondható volt, hogy a természetes környezetükben élő poszméhek általában nagyobb hőtoleranciával rendelkeznek, mint a laboratóriumban nevelt poszméhek;

A hőtolerancia csökkent a növekvő páratartalommal (20, 70, 90% relatív páratartalom) mind a dolgozók, mind az anyák esetében, és a legmagasabb páratartalomnál volt a legkisebb. Ennek valószínű oka, hogy a méhek magasabb páratartalom mellett kevésbé képesek használni a “szellőztetéses” hűtést testhőmérsékletük csökkentésére. 

Melegebb területeken

A Bombus griseocollis és a Bombus impatiens, melyek melegebb területeken is megtalálhatóak, nagyobb hőtoleranciával rendelkeztek, míg a nagyobb magasságokban és erdőkben élő fajok, a B. vagans és a  B. sandersoni. Ez utóbbiak rendelkeztek a legkisebb hőtoleranciával. A kétpöttyös poszméh (B. bimaculatus) és a B. perplexus olyan területeken élnek, amelyek ezek között az éghajlati zónák között helyezkednek el; ezek közepes hőtoleranciával rendelkeztek.

A poszméhek fészkeik kiválasztásával legalább részben el tudnak menekülni a hőség elől: a B. impatiens túlnyomórészt földalatti fészkeket használ. Ezt feltételezik a B. bimaculatus, B. vagans és B. perplexus esetében is. 

A B. griseocollis esetében azonban ismert, hogy főleg föld feletti fészkeket használ, így kevésbé tud elmenekülni a hőség elől a fészek helyének megválasztásával. 

A viszonylag magas hőtűrése B. impatiens és B. griseocollis esetén az lehet az ok, hogy ezen fajok populációi az Egyesült Államok keleti részén és a középnyugaton az utóbbi évtizedekben arányosan növekedtek (Averill et al., 2021; Jacobson et al., 2018; Novotny et al., 2021). 

Azok a fajok, amelyek hűvösebb területeken élnek, elterjedési területük egyes részein csökkenés tapasztalhtó (Colla et al., 2012; Grixti et al., 2009; Jacobson et al., 2018).

Összességében a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a legtöbb vizsgált biológiai feltétel hatással van a hőtűrésre.

A tanulmány teljes egészében ide kattintva olvasható: 

Ajánljuk még:

Gombák segíthetik a méhpusztulás enyhítését

A méhek még a talaj karbantartásában is szerepet játszanak

Forrás: magyarmezogazdasag.hu