A korábbi két év sikeres értékesítési lehetősége másoknak is megmozgatta a fantáziáját, és ezáltal olyan termelők ugyancsak beléptek a piacra, nem egy-két, hanem tíz hektárral, akik korábban nem voltak jelen. Ezek a termelők ahhoz szoktak, hogy elvetik, felszedik, eladják, nincs arról szó, hogy február-márciusban jut csak a pénzéhez. Ez az értékesítési kényszer rányomja a bélyegét a piaci helyzetre. Hiszen hamar akar értékesíteni, a pénzét visszakapni, és akár ár alatt is eladja a hagymát, ezáltal azokat a termelőket hozva nehéz helyzetbe, akik évek óta termelnek, akik a nem növelték a vetésterületüket, legfeljebb néhány százalékkal, mert ők tudják, mennyi hagymát lehet értékesíteni a kereskedőik révén. A magyar ember számára idegennek tűnik az a szó, hogy szövetkezés.
Viszont a gond ott jelentkezik, hogy vannak termelők, akik 20 százalékkal olcsóbban kínálják a termést a kereskedőnek, mint a valós piaci árak. Nem vagyunk önellátóak, mégis magunknak okozunk piaci zavart!
Az importot nagyban meghatározza a szállítási költség. Ha Hollandiát nézzük, 30 forint körüli a hagyma kilója, akkor hozzák br, amikor a magyar áru elfogy.
„Mindenki egyszerre akar értékesíteni, ez probléma. Miért nem termelünk többet? Mert megjelentek a piaci anomáliák. Költségigényes ágazat, egy hektár hagyma megtermelése, 4-5 millió forint körül alakul. Akik ebbe újonnan beléptek, egy részük önköltségen el fogja eladni, mert nem tud tárolni, jövőre pedig már termelni sem fog, csak káoszt hagynak maguk után ”- hívta fel a figyelmet Szántó Lajos.
Ez is érdekelheti:
