Miért problémásak a túl életrevaló fák?

Meg kell védenünk a mieinket

Minden vidéken vannak őshonos növények, fák, amelyek régóta azon a területen élnek, és maximálisan alkalmazkodtak az ottani feltételekhez. Többnyire vannak már olyanok is, amelyek más országokból, sőt más kontinensekről származnak.

Azokat a betelepülőket, amelyek nem éltek itt ősidők óta, idegenhonos növényeknek, illetve állatoknak nevezzük.

Részben emberi közreműködéssel kerültek hozzánk, de potyautasként is érkezhettek állatokkal, vagy a széllel is. Ha egy növény nagyon „kisigényű”, könnyen alkalmazkodik, vagyis tűrőképessége különösen széleskörű, előbb vagy utóbb problémákat fog felvetni.

Mert bizonyos körülmények között ezek a vadonba szabadult jövevények kiszoríthatják az őshonosakat. Sok ember (és szakember) nem gondolja végig tettei következményeit, amikor idegen növényeket telepít a kertjébe, erdejébe. A magokat, a gyökereket, és indákat sosem fogja tudni bezárva tartani, és csupán idő kérdése, hogy azok önálló útra induljanak a területen kívülre. Márpedig ennek az ott élők valószínűleg nem fognak nekik örülni.

Miből áll össze a probléma?

Európában jelenleg többezer idegenhonos növényfaj él, és akadnak köztük olyanok, amelyek komoly problémát okoznak, illetve okozhatnak a közeljövőben.

Mivel kijutásuk a kiskertekből, ültetvényekből, botanikus kertekből gyakorlatilag megakadályozhatatlan, és nálunk nagyon kedvező feltételeket találnak, hatalmas területeket hódíthatnak meg, ellehetetlenítve a hazai fajok életét.

Ehhez hozzájárul még az is, hogy gyökereiken és leveleiken keresztül más növények fejlődését gátló vegyületeket juttatnak ki, nincsenek kártevőik, betegségeik, továbbá szaporodóképleteik rendkívül hatékony terjedést tesznek lehetővé. Ezekkel az előnyökkel felvértezve a vadonban, ahol nem korlátozza őket senki, katasztrófát okozhatnak.

Jobb megelőzni a bajt

A problémás fák más szempontból egyáltalán nem problémásak, vagyis nagyon jól elvannak magukban, nem kell sokat bajlódni az életben tartásukkal. Ellenben, ha meg szeretnénk szabadulni tőlük, az nem fog könnyen menni. Lássunk néhány példát azokra, melyeket jobb elkerülni, mert kertünk, és hazánk élőhelyi számára is bajosak.

Mirigyes bálványfa

A legagresszívebben terjedő jövevényfa, melynek furcsa szagú leveleit még az állatok sem kedvelik, ezért háborítás nélkül képes növekedni, terjedni. Nőivarú példányai megszámlálhatatlanul sok, repítőkészülékkel ellátott magot hoz, emellett még erőteljesen sarjadzik is.

Zöld juhar

Észak-Amerikából származó, korábban szívesen ültetett díszfa. Ma már semmiképpen sem ajánlott, mert kiszorítja az őshonos növényfajokat, illetve a fehér medvelepke tápnövényeként, közvetetten óriási károkat okozhat a gyümölcsösökben.

Nyugati ostorfa

Szintén észak-amerikai faj, kedvelt parkfa, jól bírja a városi környezetet, így sorfaként is gyakran láthatjuk. Mivel termését szeretik a madarak, magjait messzire elhurcolhatják. Magoncai hamar leárnyékolják, és visszaszorítják a környező növényfajokat. Levelei allelopatikus hatású vegyületet tartalmaznak, amivel gátolni tudja más növények fejlődését.

A fák olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amikre jelen helyzetben óriási szükségünk van. Mégis néhányuknak megálljt kell parancsolnunk, hogy megvédjük természeti kincseinket, őshonos növényeinket, az élőhelyeket, valamint hazánk változatos élővilágát.