0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 20.

Árnyékliliom: fényszegény helyek szemrevaló királynője

Az árnyékliliom neve a növény kedvenc helyét illetően nem hagy sok lehetőséget a találgatásra, világosan megsúgja, hogy árnyékba való. Azt viszont csak az éhes ínyenceknek árulja el, hogy ehető is.  

A Földön megtalálható több százezer ehető növény közül manapság csupán néhány tucatot fogyasztunk, ezek kerülnek leggyakrabban asztalunkra. Pedig ízletes, különleges, szezonális, és elfeledett élelmek illegetik magukat erdőn, mezőn, sőt gyakran még a virágoskertjeinkben is! Ilyen például az árnyékliliom is.

Egy „elfeledett” zöldség

A spárgafélék családjába tartozó árnyékliliomok vagy árnyililiomok őshazájának Kelet-Ázsiát tartják.

Japánban eredetileg az erdei aljnövényzet része volt, szívesen jártak ki érte, mint más vadnövényekért.

Aztán bekerült a kertekbe, és később már inkább úgy termesztették, mint ahogy a zöldségeket szokás. Náluk évszázadok óta szívesen fogyasztott csemege. Habár ez a tény aztán valahol utazása közben egyszerűen „elveszett”, utána a legtöbben már csak dísznövényként tekintettek rá, pompás levélzete, csodálatos, és olykor végtelenül finom illatú virágfürtjei miatt.

Kora tavasztól az első komolyabb fagyokig káprázatosak

Védettebb, szélcsendesebb helyen, félárnyékban, árnyékban érzik jól magukat, tűző napon megég a levelük. A kékesebb levélzetűek feltétlenül árnyékosabb részt igényelnek, míg a sárgás és zöldes színűek egy kicsivel jobban tolerálják a világosabb élőhelyet.

Egy kevés napfényre a virágzáshoz mégiscsak szükségük van, túlzottan sötét helyen elmaradhat a virágképzés. Nyirkos, humuszban gazdag, agyagos, enyhén savanyú talajt kívánnak. Forróság esetén szükség lehet bőségesen meglocsolni. Ajánlott legalább 4-5 évente, tavasszal, vagy ősszel, óvatosan tőosztani. A csigák rajonganak érte, tőlük nem könnyű megvédeni a hostákat. Kutyák, macskák, és lovak számára mérgező, ezért ha felmerül bennünk a megrágcsálás gyanúja, ajánlott mielőbb felkeresni az állatorvost.

Árnyékliliom: az új spárga

Az árnyékliliomok hajtásai hasonlóan szedhetők, mint az étkezési spárgáé. Addig érdemes lepattintani a tőről, vagy éles késsel levágni, amíg még nem kezdenek kibomlani a levelek, de már kellőképpen kifejlettek. Kora reggel, délelőtt ajánlott szedni, és mielőbb javasolt felhasználni. Mind ehető nyersen vagy hőkezelést követően. A különféle fajoknak egyedi ízük van. A legegyszerűbb és legfinomabb elkészítési módja a kevés zsiradékban történő hirtelen átpirítás – legfeljebb egy kis sóval és borssal ízesítve -, amely során a külseje kissé karamellizálódik, míg a belseje szinte még egy kissé harsanós. A rügyek fermentálhatók, párolhatók, süthetők, tempurába csomagolhatók, kinek-kinek ízlése szerint. A nagyon zsenge levelek még gyűjthetők, idősebb korukra viszont kesernyések, és élvezhetetlenül rostosak lesznek. Rövid ideig tartó párolás után fogyaszthatók, illetve hasonlóképpen használhatjuk, mint ahogyan a spenótot.

Tölcsér alakú virágai fehérek vagy lilásak, van köztük lélekig hatoló illatú, és illatmentes is. Virágai rövid életűek, virulása mégis hosszan tart, mert virágait fokozatosan nyitja ki a száron felfelé haladva. Édeskés, vagy semlegesebb ízű virágait takarékosan salátába tehetjük, esetleg desszertek díszítéséhez használhatjuk. Az aprócska articsókára emlékeztető bimbócsokrot egy pillanatra forrásban levő vízbe dobjuk, majd utána párolva vagy átpirítva fogyaszthatjuk.

Az árnyékliliom díszítőértéke az egész kerti idény alatt kiemelkedő, de a virágzás teszi fel az i-re a pontot. Az pedig már csak hab a tortán, hogy ezt a kivételesen tetszetős növényt még meg is lehet kóstolni. Szóval, ha szereti a spárgát, próbálja csak ki bátran kora tavasszal a hostahajtást! Könnyen lehet, hogy az is a kedvencévé fog válni.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: