Szerzők: Dr. Kisvarga Szilvia, dr. Orlóci László
MATE Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet
Magyar Gyula annak idején hazánkat lehetséges vezető hagymatermesztő országként látta, ezért is érdemes megnéznünk a jácint kertészettörténeti és ezzel összefüggésben világpiaci vonatkozásait.
Nagyjából száz évvel ezelőtt Magyarországon is termesztettek jácinthagymát. Az 1927. november 15-én megjelent Kertészet című folyóiratban (217. oldal) Magyar Gyula, a kor elismert szakembere a következőket írja a jácintról: „A minap együtt utaztam egyik kedves ismerősömmel, akiben nemcsak lapunk egyik legbuzgóbb olvasóját és támogatóját, de egyik kiválóan lelkes amatőrkertészünket is tisztelem, Ő egy érdekes kertészeti kérdést tett fel. A tárgy az volt ugyanis, hogy mi lehet az oka annak, miszerint a Hollandiából hozatott jácinthagymák ősszel a szabadföldi virágágyra kiültetve, az első tavaszon nagyon szép, hatalmas és tökéletes alakú virágfürtöt fejlesztenek, mig második évben elbokrosodva, virágzásuk teljessége nagyon csökken. Ha pedig ezeket az elsűrűsödött hagymákat kiszedjük és a fiókhagymákat az anyahagymáról leszedve, következő ősszel külön ültetjük el, kifejlődésük után sem hoznak már többé olyan nagy és tökéletes virágfürtöt, mint az eredeti anyahagymáé volt?”
Magyar Gyula gondolatai a jácint kapcsán
Azt gondolhatjuk, ez a téma egy évszázaddal később sem veszített aktualitásából, hiszen számos lelkes hobbikertész teszi fel jelenleg is időről időre ezt a kérdést. Magyar Gyula a cikkben azt válaszolja a felvetésre, hogy
Ezek a növények évről évre egyre több fiókhagymát nevelnek, némelyik tő 20-30 fürtöt is hoz, és nemhogy nem gyengülnek, hanem épp ellenkezőleg, hatalmas tömegben vannak jelen ezekben a kiskertekben. Sőt, magról szaporodva is nevelhetnek utódokat. Ezt írja: „Ezek az egyszerű falusi jácintok képezték a kiindulási alapját a tömött fürtű, nagy, nemesalakú és változatos, tiszta és élénkszínű virágzatú fajták ama gazdag sorozatának, melyet a holland kertészek többévszázados nemesítési munkájuk eredményeként gondos kiválogatással állítottak elő. Hogy ezeknek a nemes jácintfajtáknak a tökéletesedéséhez nagyon lényegesen hozzájárult a gondos ápolás és a legmagasabb fokig fejlesztő művelési mód, az könnyen érthető és természetes. Azonban, hogy a nemes jácint sikeres termesztésének alapját az a kedvező éghajlat és talaj képezné, mellyel az Isten egyedül Hollandiát áldotta volna meg, azt teljes meggyőződéssel vonom kétségbe. Hiszen a másik fontos hagymás növényünknek, a vöröshagymának bocsánatot kérek a jácint kedvelőitől ezért a talán sértő, de nagyon találó összehasonlításért – melynek hazája, sőt előfordulási helyei is egybeesnek a jácintéval, mivelése annyira általános, fejlett és magas fokon áll, hogy például a makói vöröshagyma a világ legjobb és legtartósabb fajtájának van elismerve és a magyar vöröshagyma mint keresett árucikk a világpiacon is nagyon jó hírnévre tett szert. Pedig a vöröshagyma elsőrendű minőséggé való tökéletes kifejlődéséhez ugyanazokat az igényeket támasztja, mint a hollandiai nemes jácint, láthatjuk úgy-e, mily körültekintéssel választják meg a helyet és mily nagy gonddal készítik elő a talajt a hagymatermesztők!”
Cikkéből az is megtudható, hogy akkoriban több magyar kertészeti telephelyen, így a Gödöllői Királyi Kertészetben és a Nagytétényi Állami Telepen, valamint Békéscsabán is szaporítottak és neveltek jácintot. Ez eredményekről így ír: „Általános tapasztalat szerint a fiatal jácinthagymák az alföldi homokon jól kifejlődnek, nem lesznek akkorák, mint a hollandiak, de sötétebb héjúak és ami fő, sokkal keményebbek, ami a sokkal tökéletesebb beéredést bizonyítja. Ennek eredményeképpen a korai hajtatásban is jól használhatók (amit a gyakorlat igazolt is) és ha nem is hoztak oly hatalmas fürtöt, mint a hollandi hagymák, de biztosabban jöttek ki a meleg helyen. Hogy a fürtök kisebbek maradtak, annak egyszerű magyarázata megtalálható abban, hogy nevelésüknél a talaj nem volt olyan gondosan előkészítve.” Ugyanis, mint írta, kiváló minőségű jácint csakis a jó minőségű talajban fejlődik, amely szerves és ásványi tápanyagokban gazdag. A szerves trágyát pedig nem ültetés előtt, hanem a telepítést megelőző télen kell kijuttatni a talajra. A jácinthagyma-nevelés esszenciális hozzávalója pedig – mindezeken kívül – a foszforsavas mész. Így folytatja a gondolatot: „Ez Hollandiában azokon a híres virághagymatermő vidékeken (Haarlem környéken Hillegom, Overveen, Heemstede stb.) természettől bőven megvan, hiszen azok a talajok, mint lecsapolt egykori tengerfenék fő alkatrésze kagylóhéjmálladék, tehát foszforsavas mész. Ezt azonban nagyon könnyen megadhatjuk mi is a talajunknak, olyképpen, hogy azt bőséges szuperfoszfát-trágyázással pótoljuk. Mindezt tehát lapályos fekvésű és laza, illetve homokos talajú vidékeinken könnyen elérhetjük.”
