Biztos, hogy erős versenytársa lesz a csemegekukoricának, mert a gazda ezzel a növénnyel nem kerülhet olyan kiszolgáltatott helyzetbe, mint amilyenbe jutottak tavaly a nagymagvú zöldségfélével. Sőt, aki szóját termel és eredményesen, annak semmiféle kiszolgáltatottsággal nem kell számolni, mert ennek a növénynek a termesztése sokkal egyszerűbb. Ide elegendőek azok a gépek, amiket a gabona vagy a napraforgó termesztésében használnak. A gazdának ugyanis nem opció, hogy az előző 100 forintos kilónkénti felvásárlási ár helyett idén például 52 forintot kínáltak. Amikor a szója mellett döntöttek, akkor azt is figyelembe vették, hogy ezáltal a korábbi kiszolgáltatottságuk megszűnik, ami a gazdálkodó ember számára sokkal nagyobb hátránnyal jár, mint az elviselhetetlen hőség. A kiszolgáltatottsággal szemben a gazda tehetetlen, ott a csemegekukorica felvásárlási ára újabban bizonytalanabb, mint a kutya vacsorája.
Itt még nem ér véget az előrelátás, Megyaszón állandóan azon törik a fejüket, melyik az a növény, amelyikkel még több árbevételt és nyereséget lehetne elérni egységnyi területen. Erre most a burgonyát szemelték ki. Már ebben az évben elültettek 10 hektárt, mert észrevették, hogy ez a növény hazánkban a tönk szélére jutott, tehát előbb-utóbb valaminek történni kell. Igaz, hogy burgonyával foglalkozni, azt termeszteni nem az olcsójánosok dolga, de számításaik szerint megéri. A vetőgumó ugyan drága, 1 hektárra 1-1,2 millió forintba kerül, de a burgonya öntözve annyit terem, hogy az árbevétele meghaladja a hektáronkénti 5 millió forintot. Ehhez szükség van a burgonyának megfelelő talajra is, de a Harangod-Mag Kft.-ben található annyi szántó, hogy akár több száz hektáron is termeszthetnek sikeresen burgonyát.
A döntés meghozatala után, hogy szóját termesztenek, az első és legfontosabb igény az volt, hogy milyen magasan hozza a növény a legalsó hüvelyeit. Tehát arra voltak kíváncsiak a fajtaválasztásnál, hogy a talajfelszíntől mekkora magasságra helyezkednek el a szója szárán a legalsó hüvelyek. A kombájn vágóasztalának éle ugyanis egy bizonyos mélység alá nem szorítható le. Ők azokat a fajtákat választották ki, amelyeknél ez a kritikus alsó távolság 10-15 centimétert elér. Ha ez nem így van, akkor a vágóasztal a termés 10-15 százalékát otthagyja a földön, s ez 5 tonnás átlagnál akár 750 kilogramm is lehet hektáronként. Ezt lehet mázsánként 16-17 000 forinttal szorozni, ennyi a veszteség.
Jóval régebben már próbálkoztak olyan szójával, amelyiknek a hüvelyei mindössze 5 centiméterre helyezkedtek el a talajfelszín felett, így nem csoda, hogy abbahagyták a termesztést. Ma sincs olyan flexibilis szerkezetű vágóasztal, amely ilyen körülmények között veszteség nélkül képes lenne dolgozni.
Ami a termesztés technológiai részleteit illeti, Nagy Ferenc akár taníthatná azokat. Ősszel mélyszántással kezdik, éppen, mert a csemegekukorica után sok a szármaradvány. Tavasszal, amilyen korán csak lehet, a terület kap egy talajlezárást. Ezt annyira korán csinálják, amennyire az időjárás megengedi: amint géppel rá lehet menni a területre. Kongskilde-vel kombinátoroznak, aztán nem bolygatják a talajt.
A tápanyag-gazdálkodásukra jellemző, hogy viszonylag kevés nitrogént, mindössze 50 kilogrammot adnak hektáronként. Sokkal fontosabbnak tartja és szuperlatívuszokban ismeri el a baktériumos talajoltás jelentőségét és előnyét. Ők a KITE Zrt.-ből vásárolták meg az így beoltott és csávázott szójavetőmagot, meg is látszik a növényzet egyenletes fejlődésén, a gyönyörű zöld színen. Hektáronként 500 000 csírával számolnak, pici eltérés ebben lehetséges, attól függően, hogy a szemek nagyobbak vagy kisebbek.
