A PLOS ONE tudományos folyóiratban publikált cikk szerint bár a kutyák közt gyakoribb az apportírozós játék (10-ből 8 eb élvezi ezt), a macskák között is szép számmal akad, amelyik élvezi ezt a fajta tevékenységet. Legalábbis erre jutott Mikel Delgado, az amerikai Purdue Egyetem kutatója munkatársaival együtt – írja a ScienceDaily.
Ez a játék a természetes vadászösztönre épít, ami mind a kutyákban, mind a macskákban jelen van. A háziasítás során aztán ez a viselkedés átalakult a mai játékos formájára, amit gazdaként tapasztalhatunk is. A kutatók egy online felmérésen keresztül kérdezték a kutya- és macskatulajdonosokat 2015 és 2023 között. Ennek részeként kitértek a kis kedvencek hozzáállására a „hozd vissza” típusú játékokhoz is.
Fotó: Adina Voicu, Pixabay
Az is kiderült, hogy a játékosabb, energetikusabb és lakásban tartott cicák esetében jobb eséllyel figyelhető meg ez a viselkedés. Bár sokféle fajta esetében megmutatkozott az apportírozó szenvedély, a burmai, a sziámi és a tonkinéz (ez a fajta a sziámi és a burmai keresztezéséből jött létre) esetében ez kiemelkedőnek bizonyult. Ez a három fajta a macskák háziasítása során gyorsan a távol-keletre került, így genetikailag jól elkülönülnek a többi cicától.
Persze még mindig a kutyák az apportírozás bajnokai
A kutatásban közreműködő közel 74 ezer kutyatulajdonosból 78 százalék jelezte, hogy kutyájuk néha, gyakran, vagy mindig visszahozza a neki eldobott botot, labdát, vagy más tárgyakat. Az is kiderült – amivel talán nem mondunk újdonságot – hogy a kutyák esetében az apportírozás sokkal inkább tanítható és irányítható viselkedés. Szinte minden fajta esetében jellemző ez a viselkedés, de voltak kiemelkedők is. Ilyen a labrador, a golden retriver, a border collie és az angol cocker spániel.
Fotó: Hermann Kollinger, Pixabay
Ez az első tanulmány, mely pontos képet ad a kutyák esetében az apportírozás megoszlásáról. Arra is rámutat, hogy ez a viselkedés a macskáknál is jóval gyakoribb, mint azt korábban gondolták. Bár az apportírozás hasonlít a vadászathoz, azonban közelebb áll a játékos viselkedéshez, mint a valódi predációhoz. A háziasítás során a fiatalkori viselkedési mintákat igyekeztek megtartani felnőtt korba is. Ez lehet az oka annak, hogy a „hozd vissza” játék megmaradt. Ez fiatal korban ugyanis segíthet az egyedeknek megtanulni vadászni, azonban egy felnőtt vadállatnál már csak felesleges energiapazarlás lenne.
Bár a macskák és a kutyák viselkedése és társállatokká válása is igen különböző, mégis lenyűgöző az, hogy sokukban megvan ez a közös viselkedési forma, az apportírozás – mutattak rá a szerzők. Abban bíznak, hogy további kutatások fogják vizsgálni az apportírozás, a játék, a vadászat és a társas interakciók közötti kapcsolatot mind a kutyák, mind a macskák esetében.
Ez is érdekelheti:
