A nemesítő munkásságát méltató Surányi Dezső történeti botanikus és Fári Miklós, a Debreceni Egyetem nyugalmazott professor emeritusa egyaránt úgy ítélték meg, hogy Kováts Zoltán a természet gyönyörűségét kutatta. Szívós munkabírása és az újdonságok felismerése volt sikereinek kulcsa. Száznál is több egynyári és évelő virágfajtát köszönhetünk neki. Előrelátását tükrözi, hogy megérezte, nagy szükség lesz a szárazságot, az időszakos vízhiányt elviselő növényekre. Tisztán látta, milyen súlyú feladat lesz virágoskertet létesíteni a Kárpát-medencében.

Értékes génbanki háttér

A centenáriumi ünnepségen a múltba tekintés mellett a hazai nemesítés jelenlegi helyzetét és jövőjét is érintették. Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) rektora felszólalásában elmondta, az általa vezetett intézményben igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy a magyar növénynemesítés és vetőmagtermesztés újra a régi, 10-20-30 évvel ezelőtti fényében tündököljön.

Az agrár-felsőoktatási- és kutatóintézetek integrálásával négy évvel ezelőtt létrehozott MATE nemcsak olyan oktatási rendszert, olyan szellemi hátországot örökölt meg, amely lehetővé teszi, hogy a hazai agrár-felsőoktatás erős alapokon fejlődhessen, hanem azokat a biológiai alapokat is, amely révén Közép-Európa legnagyobb génbanki hátterét is felügyelik, tette hozzá. Ez megteremti annak a lehetőségét, hogy olyan új fajtákat hozzanak létre mind szántóföldi, mind zöldség-, mind dísznövényekből, amelyek megfelelnek a gyorsan változó klímafeltételeknek, illetve igazodnak a legújabb kihívásokhoz.

Folytatják azt az utat, ami méltó a Kováts Zoltán és más 20. századi kiváló magyar dísznövény-nemesítők neve által fémjelzett örökséghez.

Pauk János, a Magyar Növénynemesítők Egyesületének elnöke a magyar szántóföldi fajták és hibridvetőmagok hazai gazdaságokból való sajnálatos kiszorulásáról beszélt. Kiemelt néhány nagy felületen termesztett kultúrát (repce, napraforgó, kukorica), amelyekből a magyar fajták aránya ma már a nullához közelít. Úgy vélte, a tradíciók és a magyar vetőmagba vetett hit feladásával kinyílt a kapu a versenytársak előtt.

A magyar klasszikus növénynemesítési technikáknak több mint kétszáz éves írott hagyománya van, szükséges lenne ezekbe beilleszteni a legújabb módszereket a korszerű marketinggel együtt, mondta. Magyar erőforrássá kell tenni a nemesítést úgy, mint ahogy az a háború előtti években és még hosszan a háború után is volt, hogy legyőzzék a hasonló területen működő vállalkozásokkal szembeni versenyhátrányt, és valóban motorjai legyenek a magyar fajták a mezőgazdaságunknak.

Orlóci László az általa vezetett kutatócsoport feladataira mutatott rá. Megjegyezte, a ma már történeti fajták nemzetközi védelméről a kilencvenes évek végén a fenntartók nem gondoskodtak. Ennek következtében azok innovatív hasznosítása már nem vagy csupán kismértékben megvalósítható. A Kováts Zoltán-i örökséget áttekintették, és azoknak a fajtáknak a vizsgálatával foglalkoznak, amelyek tulajdonságaik alapján fontos nemesítési alapanyagok lehetnek számukra.

A várható kihívások kapcsán arra is rámutatott, hogy a múlt értékeit és eredményeit tisztelve és ezeket felhasználva lehet a jövőt megalapozni. A jelentős genetikai értékek felhasználásával a modern zöldfelület-gazdálkodáshoz alkalmas új fajták nemesítésére van szükség, ez kutatócsoportjuk egyik fő célkitűzése. Beszámolt arról, hogy elvégezték a korábbi választék fajainak kritikus elemzését, és ezek alapján két taxon került elsődlegesen nemesítési munkájuk fókuszába, a Rudbeckia és a Ricinus. Örömmel jelentette be az első elismert Rudbeckia hirta-fajtát, a Shady Girlt, amely a MATE tulajdona. Fajtabejelentés- és -vizsgálat alatt áll egy új Ricinus-fajtajelölt is. Mindkettő esetében szigorú szelekciós lépéseket és korszerű nemesítési módszereket alkalmaztak.