0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 8.

Szőlő-bor – A jó minőségű szaporítóanyag

Az elmúlt harminc évben részesei lehettünk a szőlő- és borágazat átalakulásának. Míg a termesztési eljárásokat és borászati technológiát újra kellett gondolni, a szőlőszaporító ágazatban egyelőre nem volt ilyen mértékű változás.

A gazdasági környezet és az ökológiai, klimatikus feltételek változása arra készteti az ágazati szereplőket, hogy újragondolják a termesztési eljárásokat, a borászati technológiát és a gazdálkodás lehetőségeit. A szőlőszaporító ágazat azonban nem élt át ugyanilyen mértékű változást. Továbbra is nagyrészt a kis- és közepes méretű vállalkozások uralják, és bár a korszerűsítésre irányuló előrelépés lehetővé tette a termelés növelését, az ültetési anyag minősége nem mindig felel meg a követelményeknek.

Léteznek ugyan a szaporító-alapanyag minőségét meghatározó szabványok, ezeket azonban a fajta- és alanyválasztáson kívül nem mindig veszik figyelembe a szaporítóanyagot nevelő iskolák és a szőlőtermesztők. Ezért előfordulhat, hogy rosszabb minőségű anyagot ültetnek el, aminek következtében a rosszul eredő, alulteljesítő fiatal szőlőültetvényeket ki kell vágni és öt-tíz éven belül újratelepíteni.

A fiatal ültetvények sikertelen vagy rossz telepítése és pusztulása által okozott veszteségek súlyos, és gyakran fel sem ismert terhet rónak mind a szőlő-bor, mind a szaporítóanyag-ágazatra.
Az alanyültetvényben is védekezni kell a törzsbetegségek ellen szaporítóanyag termelés
Az alanyültetvényben is védekezni kell a törzsbetegségek ellen

A szaporítóanyagok és szaporító- alapanyagok hibái számos forrásból eredhetnek, és gyakran több tényező (egyebek között a metszés minősége, a termesztési gyakorlat vagy a hűtőtárolási körülmények) kölcsönhatásaiból adódnak, de a látszólag tünetmentes szaporítóanyagban terjedő gombás törzsbetegségek is gyakran okozói a nem megfelelő minőségnek. A szaporítóanyagban terjedő fás betegségek kórokozói a Phaeomoniella chlamydospora, Phaeoacremonium spp., Botryosphaeria spp., Cylindrocarpon spp., Ilyonectria spp. és a Phomopsis viticola, amelyek gyakran nem önmagukban, hanem egymással kombinálódva vegyes fertőzéseket idéznek elő. Azonban más kórokozók, köztük a Fomitiporia punctata és a Fusarium spp. is összefüggésbe hozhatók a fiatal szőlőültetvények leromlásának nevezett betegséggel. A nem megfelelő tárolási körülmények, a helytelen ültetési gyakorlat miatti stressz még akkor is káros, ha a törzsbetegségek nincsenek jelen, és közrejátszik a korai ültetvénypusztulásban, valamint növeli a törzsbetegségek kialakulásának esélyét.

Fertőzési kockázatok

A szőlő viszonylag könnyen szaporítható növény, de jelentős szakértelmet és szervezettséget igényel a szaporítóanyagának az előállítása. Komoly gond, hogy a gyökereztetőiskolák eredési százaléka alacsony, 40-60% körüli.

A szaporítóanyagot előállító törzsültetvények, alanytelepek termesztési, művelési körülményei is döntően befolyásolják a dugványok eredési képességét.

Például a túlzott nitrogén- és vízadagolás következménye lesz a vesszők megnyúlt ízköze, a viszonylag nagy fa-bél arány, ami forradási, kalluszosodási problémákhoz vezet. Hasonlóképpen, a szárazságtól sújtott vagy alultrágyázott, túlterhelt szőlőtőkékről származó dugványok általában vékonyabbak és gyengén gyökeresednek, és ha mégis gyökeret eresztenek, a későbbi stressz hatására valószínűleg elpusztulnak.

Jól ismert a szaporítás során átvitt kártevők és kórokozók hatása a szőlő telepítésére és az ültetvény élettartamára, ugyanakkor az anyatelepek és szőlőiskolák is lehetnek bizonyos esetekben kórokozók és kártevők terjedését elősegítő gócpontok.

Szilárdabb oltványt eredményeza lassabban kifejlődött kallusz szaporítóanyag
Szilárdabb oltványt eredményez a lassabban kifejlődött kallusz

A vírusok esetében a magas minőségű certifikált törzsültetvények megoldást jelentenek az egészséges alapanyag biztosítására. Az izolátorházban elhelyezett prebázis kiinduló anyag esetében minimálisra csökken a kórokozók és kártevők általi fertőzés mértéke, de a szabadföldi bázis és certifikált minősítésű törzsültetvényekben már fennáll a fertőzés és a látens terjedés (fitoplazma, Pierce-betegség, agrobaktérium, törzsbetegségek stb.) lehetősége.

A törzsbetegségek kórokozóival fertőzött anyatőkék látszólag tünetmentesek, ezért fertőzési források lehetnek a szaporítási folyamat során, ami nemcsak a szőlőiskolai termesztést, hanem a termő ültetvények élettartamát is veszélyezteti.

A törzsbetegség kórokozóinak terjedésében szerepet játszik az eső, a szél és a szennyezett talaj, ezért feltételezhető, hogy minden szaporítóanyag- termő ültetvényben van némi törzsbetegséget okozó fertőzőanyag. A forró vizes hőkezelés (általában 50 °C-on 30 percig) jelenleg a leghatékonyabb védekezési mód a dugványok egyes betegségei ellen, de a törzsbetegség kórokozóival szemben nem nyújt 100%-os védelmet.

Forró vizes kezelés

A szaporítóanyagok forró vizes hőkezelése is okozhat károkat, de ezek termesztőtájanként eltérők lehetnek. Egyes tanulmányok szerint minimális hatással van a dugványok életképességére, ugyanakkor Új-Zélandon viszonylag hűvös éghajlati körülmények között a szőlőszövetek elfogadhatatlan károsodásáról számoltak be az 50 °C-on 30 percig végzett kezelés után, a 48 °C-on 30 percig tartó kezelés pedig biztonságosnak és hatékonynak bizonyult egyes kórokozókkal szemben. Ezzel ellentétben Spanyolországban a szőlő és kórokozói magasabb hőmérséklethez vannak szokva, emiatt a 30 percig tartó 50 °C-os hőmérsékleten való kezelés nem elegendő a törzsbetegségekért felelős kórokozók elleni védekezéshez, és az 53 °C-os hőmérsékletű kezelést alkalmazzák a kezelt anyag jelentős károsodása nélkül.

Azt is megfigyelték, hogy a hőkezelés előtti és utáni gyakorlatok, mint például a hűtőtárolás, jelentősen befolyásolják a szőlő-szaporítóanyag hőkezelésre adott válaszát.

A hőkezelés magas hőmérséklete károsítja azt az anyagot, aminek a hűtőházból való kitárolása után nem volt elég ideje hozzászokni a környezet hőmérsékletéhez, azaz nem edződött meg. A környezet hőmérsékletéhez való hozzászoktatás során a növényekben olyan fehérjék képződnek, amelyek védenek a hősokk ellen és elviselhetővé teszik a hőkezelés természetellenesen magas hőmérsékletét.

A technológia buktatói

A kiváló minőségű szaporítóanyag, a megfelelő és időben történő feldolgozás, a lelkiismeretesen betartott higiénia és a gondosan vezetett nyilvántartás a sikeres szaporítás sarokkövei. A helyes szőlőiskolai gyakorlat megőrzi és javítja a dugványok minőségét a szaporítási folyamat során, ugyanakkor a nem megfelelő ápolási munkák és tárolási körülmények (nedves dugványok hűtőtárolása, a tárolózsákok vízzel és fűrészporral vagy más nem steril anyaggal történő kiegészítése, a tárolózsákok lezárása, a dugványok vízben való áztatása és a rossz higiéniai viszonyok) a minőségi szaporítóanyagot is tönkretehetik.

A szaporító-alapanyag és ültetési anyag tárolásra vagy ültetésre való előkészítésekor általános eljárás az áztatás, hogy elkerüljék a vesszők kiszáradását, és kioldják a növekedést gátló hormonokat (gibberellinsav, indolvajsav, abszcizinsav).

Ennek az eljárásnak azonban hátrányai is vannak, például az, hogy a többször felhasznált áztatóvizet beszennyezhetik a fertőzött dugványokból származó mikroorganizmusok, és onnan továbbfertőzhetnek. A szőlőiskolák biocideket adagolnak az áztatóvízhez, ennek ellenére mégis fennállhat a keresztfertőződés lehetősége, ha csökken az alkalmazott biocid koncentrációja, ha rezisztens mikroorganizmusok vannak jelen, vagy ha ugyanazt az oldatot többször használják fel. A mikroorganizmusok biofilmréteget alkothatnak az áztatókádak, edények felületén, ami a rutinszerű tisztítás után is megmarad, és szennyezheti a következő dugványtételeket.

Károsodhat a szaporítóanyag a gyökereztetés során is: kiszáradhat, ki van téve a szélsőséges időjárási elemeknek, sebzések érhetik, növényvédő szeres kezeléskor perzselődhet. Ezek a stressztényezők látszólag nem feltűnők, hatásaik késleltetve jelenhetnek meg, ami megnehezíti az eredeti okok azonosítását, különösen akkor, ha azokat kisebb jelentőségűnek tekintik.

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: