A kártevők és betegségek átvitelének megelőzésére a leghatékonyabb módszer, ha csak egészséges dugványok kerülnek a szőlőiskolába, ezért a minősítési rendszerből (származási bizonyítvány) származó dugványokat előnyben részesítjük. A nem minősített dugványokat célszerű a szaporítás megkezdése előtt akkreditált laboratóriumban megvizsgáltatni a kórokozók jelenlétére vonatkozóan.
Ezzel csökkenteni lehet az olyan dugványok feldolgozásával járó költséget, amelyekből nem lesz eladható növény. Az osztályozás után hűvös helyiségben, 1-2 °C-on, tiszta csomagolásban lehet tárolni a szaporítóanyagot a kiszáradás veszélye nélkül. A dugványok előzetes vízben áztatása vagy nedvességtartó anyagokkal, például fűrészporral való csomagolása elősegíti a nemkívánatos mikroorganizmusok, különösen a Botrytis cinerea elszaporodását. A penészgombák növekedésének megakadályozására a dugványokat célszerű fungicides oldatban áztatni.
A szaporítóanyag minőségének megőrzése szempontjából fontos a helyes tárolási hőmérséklet meghatározása. Az 1 °C alatti tárolási hőmérséklet fagyás/hideghatás okozta élettani stresszt okozhat, a 2 °C feletti, ellenőrizetlen hőmérséklet-ingadozás komoly hatással lehet a dugvány minőségére. A 4 °C-nál magasabb tárolási hőmérséklet kedvez a káros mikroorganizmusoknak, a vesszőben felgyorsulnak az anyagcsere-folyamatok, melynek következménye az lesz, hogy a felfokozott légzés során elveszíti a vessző a tartalék tápanyagait. De ugyanilyen káros az ingadozó hőmérséklet vagy a klimakterikus légzéssel rendelkező gyümölcsökkel való tárolás is, amikor az etilénszint megemelkedett.
Minőségi követelmények
A kiváló minőségű szőlőalapanyag fajtaazonos, megfelel a növényegészségügyi előírásoknak, és fiziológiai (szövettani, élettani) szempontból alkalmas rá, hogy egészséges növény fejlődjön belőle. Ezenkívül ellenőrizhető a fajta és a klón, mentes a vírusoktól, egyéb kártevőktől, betegségektől, és olyan módon termesztették és kezelték, hogy nincs rajta fizikai sérülés (gépek, drót, jégverés stb.), jó az oltásforradás, illetve ha gyökeres anyagról van szó, akkor jól fejlett, legalább három pontból eredő elágazó gyökerekkel rendelkezik. A szaporítóanyagot és alapanyagokat általában levél nélküli vesszőként, illetve gyökeres anyagként minősítik, amikor nehéz beazonosítani a fajtát, a klónt, a kórokozók és a kártevők okozta fertőzéseket, holott ezek a tényezők nagyban meghatározzák a szaporítóanyag minőségét. Ha az ültetési anyagnak kisebb hibája van, vagy egyenetlenül helyezkednek el a gyökerei, még elfogadható lehet, de több kisebb hiba együttes hatása fontos szempont a kockázat értékelésénél.
Higiéniai követelmények
A dugványok és az oltványok előkészítése, maga az oltás folyamata kritikus szakasz, amikor a vesszők méretre vágása során sebzéseket ejtünk, amelyek természetüknél fogva ki vannak téve a biotikus és abiotikus szennyeződésnek, hacsak nem tartunk be nagyon szigorú higiéniai előírásokat. A szennyeződések végeredménye a rosszul beforrt oltáshely, a kalluszképződés hiánya, fertőzésre hajlamos, fiziológiailag is legyengült oltvány, amiből nem hozható létre hosszú élettartamú ültetvény.
Csökkentik a fertőzés kockázatát az olyan kijelölt oltóhelyiségek, ahová nem jut be a por, illetve a madarak és más kártevők. A szaporítóhelyiségeket gyakran kell takarítani. A padokat, oltógépeket és szerszámokat minden nap végén megfelelő szerekkel kell fertőtleníteni.
A hajtatási hőmérséklet
Az oltványkészítés következő sérülékeny szakasza a hajtatás, amikor megindul a kalluszképződés, az oltásforradás és a rügyek kihajtása. A kalluszosodáshoz az oltványokat nedves, steril közeget, például perlitet vagy vermikulitot tartalmazó ládákba rakják, ahol megkezdődik a két-háromhetes hajtatás. Ha ilyenkor alacsonyabb a hőmérséklet (26-27 °C), a kalluszosodás lassabban, de végbemegy, a lassabban növekvő kallusz azonban erősebb kötést képez, mint a magasabb hőmérsékleten (28-29 °C) fejlődött. Ha az oltványokat három hétnél tovább hagyjuk a hajtatóban, akkor túl sok kalluszszövet képződhet, ami akadályozza az új szállítószövetek kialakulását a kalluszon keresztül.
A meleg, sötét és párás környezet különösen kedvez egyes kórokozók kifejlődésének. Ezért a hajtatóládák és a helyiségek fertőtlenítése, rendszeres és alapos takarítása, valamint a már nem használt hajtatóközeg azonnali ártalmatlanítása alapvető elemei a károsítók elleni védekezésnek.
A kész ültetési anyag
Az oltványok és a dugványok gyökereztetése szabadföldi szőlőiskolákban történik, és a kész gyökeres szaporítóanyag végleges minőségét döntően befolyásolják a gyökereztetési körülmények. A szőlőiskola talajának jó vízelvezetésűnek, morzsalékosnak, gyomoktól, fonálférgektől és kórokozóktól mentesnek kell lennie, hogy minimálisra csökkenjen a visszafertőződés veszélye. A legnagyobb problémát a törzsbetegséget előidéző kórokozók (Cylindrocarpon spp., Ilyonectria spp.) talajban való jelenléte okozza, mindenképpen a megelőzésre kell alapozni ellenük. A fertőzőanyag mennyisége csökkenthető a mustár, mint biofumigáns vetésforgóba illesztésével. Az is hasznos lehet, ha közvetlenül a kiültetés előtt Trichoderma sp.-t tartalmazó készítmény oldatába mártjuk az oltványokat, hogy csökkentsük a gyökérsebzéseken keresztüli fertőzés esélyét. A gyökereztetés ideje alatt elengedhetetlen a lisztharmat, peronoszpóra elleni védekezés és a hajtások sérülésmentes növekedésének biztosítása.
Az ültetési anyag alacsony költsége, valódi értékének alulértékelése, valamint a szőlőnemesítés széttagoltsága általános akadálya a változásnak egy olyan ágazatban, amely erősen a hagyományokban gyökerezik, és sajnálatos módon még a szőlészeti- borászati oktatásban és kutatásban is háttérbe szorul. A gazdasági és környezeti fenntarthatóság kettős követelménye miatt a szőlő- és borágazat ma már professzionálisabb és pontosabb leírást követel meg a szaporító- és ültetési anyagok kiválasztása és kezelése terén is. De ahhoz, hogy változást és tartós eredményeket érjünk el, sokoldalú együttműködésre van szükség, amiben részt vesznek a fajtagyűjtemények, genetikai gyűjtemények birtokosai, a szaporítóanyag-termelők, ezenkívül a szőlőtermesztők, a kutatók, a szaktanácsadók, valamint az érdekképviseleti, a finanszírozó és a szabályhozó szervek.
Dr. Németh Krisztina
MATE SZBI Kutatóállomása, Kecskemét
