A két alkalmazott borászfiúnak Éva a főnöke, a szőlőmunkásokat a két Csaba irányítja. A borászatban nagyon jól meg tudják beszélni a dolgokat, a beosztottjai el is fogadják az irányelveit, gördülékenyen megy a közös munka, és igyekszik őket bevonni a közös kóstolásokba is.
A kiváló minőségű borhoz leginkább az számít, milyen a szőlő, ezért a szüret elején folyamatosan szedik a mintákat, megkóstolják, laborban mérik, értékelik az analitikát a megfelelő szüreti időpont kiválasztása érdekében. Igyekeznek betartani a technológiát, odafigyelnek a tisztaságra, és akkor végzik el a borászati munkát, amikor kell. Ha például a mustülepítés 36 óra, akkor azt le kell fejteni a meghatározott időben.
Éva annyiban segített a logisztikát illetően, hogy melyik tartályból melyik tartályba fejtsék át az adott bort vagy mekkora mennyiséget dolgozzanak fel egy-egy tételből. A fiuknak a kezdetek óta számos szakmai fejlesztési terve volt, amelyek közül elsőként a gyöngyöző bort valósította meg, két évvel ezelőtt pedig belevágott a tradicionális pezsgőkészítésbe. Zajlik a feladatok átadása, átvétele, a szülők megértő támogatásával.
Boraik 30-35 százalékát adják el palackosan az áruházláncokban, 65-70 százalékot helyből értékesítenek. Kizárólag helyben, a pincészetnél a palackos kiszerelés mellett a tartályból akkor frissen letöltött folyóbort is vásárolhatnak az idelátogatók. Kisebb mennyiséget évek óta exportálnak rendszeresen Szlovákiába, Belgiumba, de eljutottak Japánba, Svédországba, Németországba, Franciaországba, és szállítottak néhány raklapnyi tételt tavaly Amerikába és Bulgáriába is. Ez az összértékesítésnek egyelőre az 5-10 százaléka, de terveik közt szerepel évről évre növelni az exportált palackszámot.
Cégvezetőként Éva az értékesítéssel is foglalkozik, de a kereskedelemben Zsuzsi lányára is számít, az export és a kapcsolattartás például az ő feladata. Egyértelműen látszik, hogy a helyi eladásnál csökkent a vörösborok iránti igény, pedig három-négy évvel ezelőtt a rozét követve a vörösbor jobban fogyott, mint a fehér. Ez mára megfordult. Holott ma már a szőlőik fele, főleg a 2020-ban telepítettek, kékszőlők, amelyekből főként rozét készítenek.
A pincekönyv, az adminisztráció, a származási bizonyítványok, a pályázatok, az utalásoktól a számlák kifizetésig, a kapcsolattartás a partnerekkel, a hegyközséggel, a Nébih-hel, a könyvelés előkészítése főként anyára és lányára marad. – Ha visszagondolok, hogy a tangazdaságban hány ember foglalkozott az adminisztrációval…! Utána a vállalkozásunkban sokáig egyedül maradtam ezzel a feladattal, persze van könyvelőnk, akivel együtt dolgozunk, de a papírmunka így is rengeteg. Egyre több az adminisztráció, a lányommal mind többet ülünk az íróasztal mögött.
Csabi fiának láthatóan könnyű lesz a vállalkozás szakmai átvétele, hiszen már most is kiemelkedő szinten van szakmailag, viszont az emberekkel nehezebben bánik, túl jóindulatú és inkább konfliktuskerülő. Ezen a területen az édesapja már sokat változott. Ő ellenkezőleg, sokszor hirtelenebbül reagált, 25-30 évvel ezelőtt volt, hogy egész buszos csapatot hazaküldött, mert nem úgy dolgoztak, ahogyan elvárta. Ma pedig örülni kell, hogyha jön valaki a szőlőbe dolgozni. Zsuzsi a jelenlegi tervek szerint a cégvezetést fogja átvenni. A borbemutató programokra, kiállításokra, a borvacsorákra ma már a lánya jár kóstoltatni és bemutatni a pincészetet és boraikat. Bár ő nem borász, de bölcsész végzettséggel szépen tud beszélni a borról, hiszen fiatal kora óta sok borkóstolón vett részt a szülei mellett, és egy félévet áthallgatott a Kertészeti Egyetem borász kurzusaira is, hogy meglegyenek a borkóstoltatáshoz szükséges szakmai alapok. Éva természetesnek veszi, hogy kicsit hátrébb kell húzódnia, és átadja a terepet a gyermekeinek.
– mesélte. Pályakezdőként a Pest Megyei Pincegazdaságnál delegálta a feladatokat a borászati osztályról a pincevezetőknek. Nagy figyelmet igénylő kamiontöltések, vasúti szállítások, és a pincevezetők csak néztek, hogy „egy fiatal nő mondja meg nekik, hogy mit kell csinálni”. Valahogy mindig meg tudta velük magát értetni, könnyedén együtt tudtak működni, még a legkeményebb pincevezetővel is. Ma is megtalálja a férfiakkal a közös hangot.
Mikor az Év Bortermelője lett, a díjat rendkívüli elismerésnek és megtiszteltetésnek élte meg. Viszont ami borászként ezenkívül lényeges számára, hogy nemcsak a szakma, hanem a közönség is értékeli a borait. A családjával mindig fontosnak tartották, hogy hazai és nemzetközi szinten is megmérettessék a boraikat, hogy a borverseny-eredmények alapján szakmai iránymutatást és visszajelzést kapjanak, és ezt a fogyasztók felé is közvetíthessék, bizalmukat megerősítve.
