A randomizált vizsgálat során a napi 400 g mangó fogyasztása, 6 héten keresztül 18 százalékos csökkenést okozott a hosszú távú vércukorszintet jelző HbA1c értékben a túlsúlyos alanyoknál.
A résztvevők testsúlyára nem volt hatással a mangó fogyasztása, tehát nem hízott meg senki az egzotikus gyümölcs fogyasztásától.
Összesen 23 túlsúlyos és elhízott alany vett részt a tanulmányokban, akikkel 100 kcal értékű mangót vagy azzal azonos kalóritartalmú alacsony zsírtartalmú kekszet etettek két külön alkalommal.
Az étkezés utáni átlag vércukorszint lényegesen magasabb volt a keksz elfogyasztása után, mint a mangó után.
A mangó kedvező hatással volt az adiponektin szintre és lényegesen csökkentette az éhséget, növelve a jóllakottság érzését.
A mangó kedvező hatással volt az adiponektin szintre és lényegesen csökkentette az éhséget, növelve a jóllakottság érzését.
Az adiponektin igen nagy jelentőséggel bíró hormon, amely életünk számos területét képes befolyásolni, akár pozitív, akár negatív mértékben. Jelentős szerepet tölt be az elhízásban, a cukorbetegségben, az inzulinrezisztenciában, a gyulladásokban, daganatos megbetegedésekben, az érelmeszesedésben, és a szív- és érrendszeri betegségekben is.
100 g mangóban 2 g glükóz, 7 g szukróz, 4,7 g fruktóz és 1,6 g rost van. Az egyszerű szénhidrátok mellett közel 40 mg C-vitamint és 168 mg káliumot is tartalmaz, valamint igen jó forrása a polifenoloknak is.
A mangóban található polifenolok és bioaktív vegyületek gátolják a glükozidáz enzimek aktivitását a belekben, melyek a szénhidrátok lebontásáért felelnek, ezáltal lassítják a cukrok felszívódását.
