Augusztus végén, szeptember elején vízpartok mentén találkozhatunk olyan erdőkkel, amelyeket sűrűn, szinte dzsungelszerűen belep egy növény; ez a süntök.
Hasonló „dzsungeleket” képez az őshonos vadszőlő, de nem lehet összetéveszteni vele, a süntök virágai fehérek. A japán keserűfű távolról nézve hasonlít rá, de közelebbről világosan látszik, hogy a süntöknek uborkaszerű, ötkaréjos levelei vannak, míg a keserűfű levelei egyszerűek.
A süntök (Echinocystis lobata) kúszó, szögletes szárával akár 10 méterre is elkúszhat, befonva a támasztékul szolgáló növényeket, amelyeket teljesen el is nyomhat. Cérnavékony, ám meglepően erős, zöld színű, spirálisan tekeredő kacsokkal húzza magához közelebb a gazdanövény hajtásait, majd felkúszik rájuk. Levele öt hegyes csúcsú, tompa öblű karéjra osztott. Az alsó két karéj lényegesen kisebb, mint a második kettő, melyek méretben a középső, csúcsi karéjra hasonlítanak.
Fehér vagy zöldes virágai forrt szirmúak, a szirmok csúcsa hegyes, szétállóak, csillag alakúak. Felfújt kabaktermése, melyről nevét is kapta, igen érdekes: dió nagyságú, egyik vége lapos, mintha le lenne vágva, négy rekeszre osztott, négy fekete, lapos, rücskös felületű maggal, melyek hegyes csúcsúak. A vízen úszva is tud terjedni, mert nem süllyed el.
Eredeti hazája Észak-Amerika, onnan került hazánkba is, mint dísznövény. Azonban a kertekből megszökve hamar új és új élőhelyeket hódított meg, kiszorítva onnan az eredeti fajokat. Gyorsan, agresszívan terjed. Érdekes, hogy nem vagy csak kivételesen fordul elő a faj azokon a területeken, ahol a januári középhőmérséklet nem 0 és –5 °C közé esik.
Folyók, patakok mentén szerves anyagokban és bázisokban gazdag, nedves vagy üde, gyengén savanyú, humuszos talajokon fordul elő, ligeterdőkben, árkok, csatornák mentén.
Sókerülő, ezért sós vagy szikes élőhelyen ritkán fordul elő. A vegetációs időszakban bekövetkező elárasztásokat gyengén tűri, ilyenkor a tövek elpusztulhatnak.
Hazájában az észak-amerikai őslakosok számára „panácea”, azaz jó reumára, lázra, emellett afrodiziákum, abortívum, felhasználták magjait gombként, gyöngyként, és terméséből halbódító lét készítettek.
