Jégkorszak utáni, hazánkban csak itt előforduló, szigorúan védett fajok pedig az északi sárkányfű és a poloskavész.
A legeltetett hegyi rétek jellegzetes növénye a Bükki Nemzeti Park emblémájában szereplő szártalan bábakalács.
A bükki fennsíkon lehulló csapadék egy része beszivárog a felszín alatti hasadékrendszerbe, ahol barlangokat alakított ki az évezredek során. A lillafüredi Szent-István barlang kiépített bemutatóhely, amit gazdagon díszítenek a különböző cseppkőképződmények. Az Anna mésztufa-barlang pedig világviszonylatban is egyedülálló: a 200 ezer éve kivált mész befedte a környező növényzetet, édesvízi lerakódást hozva létre.
A Szalajka-völgyi Fátyol-vízesés – amely egyébként hazánk legnagyobb forrásmészkő sorozata – lépcsőzetes formáját is a mész kiválása hozta létre, és alakítja tovább napjainkban.
Az Istállóskői és a Szeleta barlangok mintegy 100 ezer éven át nyújtottak otthont az ott élő embereknek. Régészeti feltárások során nagyszámú leletanyag került elő, melyekből a Cserépfalun található Suba-lyuk Múzeum és látogatóközpontban igen szép kiállítást tekinthetünk meg. A Suba-lyuk barlangba kihívás ugyan a feljutás, de a tudat, hogy a neandervölgyi ember nyomdokain járunk, kárpótol a fáradalmakért.
Ha ezen a vidéken járunk, feltétlenül látogassuk meg a szomolyai kaptárköveket: a kúp alakú kőtornyok oldalaiba faragott fülkék rendeltetése a mai napig találgatásra ad okot. Ki tudja, titkukat hátha éppen egy fáradt túrázó fejti meg.
