A terület már az időszámításunk előtti 3-4. évezredben lakott volt, így a Kiskunsági Nemzeti Park tája magán hordozza az ember és a természet sok száz éves együttélésének nyomait a Duna-Tisza közén.
Kiemelkedő természeti értékeinek nemzetközi elismeréseképpen területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra Programja 1979-ben Bioszféra Rezervátummá nyilvánította. Egyes egységei (Felső Kiskunsági tavak és puszták, az izsáki Kolon-tó, a Pusztaszeri és Mártélyi Tájvédelmi Körzet és a Csongrád-bokrosi Sós-tó) pedig a vizes élőhelyek fokozott védelmét szolgáló Ramsari Egyezmény hatálya alá tartoznak. Natura 2000-es területeinek mérete pedig 180 ezer hektár, így az európai jelentőségű élőhelyeken állat- és növényfajok élhetnek háborítatlanul.
A tájegységek arculata a 19. században változott meg: az akkori nagy méretű folyószabályozási munkálatok miatt csökkent a vizes élőhelyek száma, és megindult a szikesedés. Jelenleg homokbuckák, szikes tavak és füves puszták alkotta mozaiknak tűnhet a madártávlatból megfigyelt táj.
