A kiállítási részvételekhez szigorúan meghatározott adattartalmú gyűrűnek kell a madár lábán lennie. A díszmadártenyésztők és a galamb-, illetve baromfitenyésztők esetén a gyűrűrendelés ügymenete némiképp eltérő. Díszmadártenyésztőknél (papagáj, pinty, sirályka…) egy egyesülethez kell a tenyésztőnek csatlakoznia, onnan kap egy törzsszámot, ami az egyesületet és azon belül az adott tenyésztőt is azonosítja. Ennek ismeretében egy gyűrűkészítőtől megrendelhetők a gyűrűk az adott évre.
– Galamb- vagy díszbaromfi-tenyésztő is belép egy egyesületbe, azon keresztül fizeti a szövetségi tagdíjat, úgy kapja meg a törzsszámát.
Kiállításokon sem jelzőgyűrű, sem neves gyűrű nem lehet a galambokon, csak a hivatalos MGKSz-gyűrű. Ezen először „EE” szerepel, ami az európai szövetség jele, majd a „H” követi, ami Magyarországra utal. Ezt követi egy szám, például 13, ami a gyűrű mérete, majd a kikelés évszáma következik, ami idén 24. Az idei gyűrűk színe kék, tehát már a színről megállapítható a madár kikelésének éve. A gyűrűk színe hatévente tér vissza, tehát ha az idei szín a kék, akkor a 2030-as év színe is ugyanez lesz. Ezt követi egy egyedi sorszám. A tenyésztő törzsszáma nem szerepel a gyűrűn. A gyűrű adatait beírva az MGKSz oldalára, megkereshető a tenyésztő neve, elérhetősége, ami talált galambnál igen hasznos – mondta Jaksa János nagydorogi tenyésztő.
Amennyiben saját tenyésztői nyilvántartás a cél a zárt gyűrű felhelyezésével, akkor annak adattartalma teljesen szabadon meghatározható. Ezeken általában a név, cím, telefonszám, évszám és sorszám szokott szerepelni, a színe pedig bármilyen lehet, ebben az esetben az egyes tenyésztési vonalakat, a rokonságot is jelölheti a szín.
A túl korán felhelyezett gyűrű jobb esetben leesik, rosszabb esetben felcsúszik a lábszárra, és elzárhatja a vérereket. A túl nagy gyűrű beakadhat, és lábtörést okozhat.
A gyűrű számát a madarak tulajdonosai rávezetik a tenyészlapra, így generációkon keresztül nyomon követhető a rokonság, és elkerülhető a beltenyésztésből eredő genetikai leromlás.
A műanyag jelölőgyűrűk egyszerűen felkapcsolhatók a lábra, és le is szedhetők onnan. Ezeken nincsenek adatok, csak a színek jelölnek, például kelés évét, az ivarokat, de akár az eladó egyedek vagy a párok is jelölhetők így. A jó méretválasztás a jelölőgyűrűknél is fontos. A megfelelő gyűrű könnyen mozog a lábon, de nem esik le, és a lábszárra sem tud felcsúszni.
Vannak, akik úgy teszik fel, hogy a számok „talpon” álljanak, fejjel lefelé akkor érdemes felhelyezni, ha leolvasni mindig kézben tartott galambról szeretnénk, hiszen akkor így láthatók jobban az adatok. Általában a jobbkezes tenyésztő jobb lábra gyűrűz, mert bal kézben tartja a madarat, és jobb kézzel egyszerűbb a gyűrű felrakása.
A gyűrű felhelyezése némi gyakorlatot kíván
A zárt gyűrű felhelyezésénél a fióka első ujját a csüdre kell hajtani. A második, harmadik és negyedik ujjat összefogva be kell vezetni a gyűrűbe, és ezeken keresztül ráhúzni az első ujjra és a csüdre. Fontos ellenőrizni, hogy a gyűrű nem tud-e lecsúszni a lábról, vagy felcsúszni a sípcsontra.
Az alacsony lábállású galambfajtáknál (például amerikai óriás posta, magyar díszposta) rövid a lábközépcsont, emiatt nehéz a gyűrű alól kihúzni a hátrahajtott lábujjat. Ilyen fajtáknál mind a négy ujjat elöl fogják össze, és úgy húzzák rá a gyűrűt.
A jelölőgyűrű nyitható szerkezetű, rendszerint műanyagból készül. Ez idősebb galambokra is könnyen felhelyezhető és eltávolítható.
