Étolajos praktika, de inkább ne késsünk…
– A zárt gyűrűk felhelyezése a kelés utáni 10–12. napon esedékes, de ezt befolyásolja a fióka fejlődése. Amit jobban etetnek a szülők, az hamarabb gyűrűzhető, amelyik lemaradásban van, az lehet, hogy csak a 15. napon gyűrűzhető. Abban az esetben, ha csak egy fióka kel ki, az is hamarabb gyűrűzhetővé válik, lévén gyorsabban fog fejlődni, mintha testvére is lenne.
Ha könnyen átszalad a gyűrű a lábfejen, akkor a későbbiekben leeshet. Ha nagyon akad a lábfejen az már nem az igazi, ilyenkor étolajjal lehet segíteni, de a legcélszerűbb, ha nem késünk el a gyűrűzéssel. A gyűrűzésre 2-4 nap áll rendelkezésre, azt nem szabad elvéteni – mondta Bagdi Ferenc, aki magyar csirkegalambokat tenyészt Mikófalván. A tenyésztő olyan fajtáknál használt korábban jelölőgyűrűket, melyeknél nagyon egyformák az egyedek. A gyűrűket főleg a vérvonalak jelölésére alkalmazta. A két szülőre, ha két sárga jelölő került, és a fiókára is ugyanilyen, akkor a rokonság később is lekövethető maradt.
– Aki nem jár kiállításokra, az nem MGKSz-gyűrűt, hanem neves gyűrűt használ. – Ahogy Bagdi Ferenc is: sorszám, évszám, név, cím szerepel rajtuk, tehát ezekkel is beazonosíthatók a madarak, de kiállításokon nem szerepelhetnek. Ha tőle vásárol valaki egy párt, és annak a fiókáira már MGKSz-gyűrű kerül, akkor azok kiállításokon is nevezhetőkké válnak.
Ott a hivatalos gyűrű megléte a lényeg, és hogy a madarak minél inkább az ideális rajznak, a fajta standard leírásának megfeleljenek. Egyedül a postagalamb-tenyésztésnél van származási lap a galambok között, ott lényeges a vérvonal sok generációra visszamenőleg való ismerete – mondta Bagdi Ferenc.
A lábtollasok gyűrűzése nem egyszerű
– Minden fiókát gyűrűzök, de pecsenyegalambkorában dől el az adott egyedről, hogy tenyésztésben marad-e. Amelyikek nem, azoknak a gyűrűik az adott évben újra felhasználhatók. Az andalúz színű magyar díszpostáknál, ahol nem fekete vagy andalúz, vagy andalúz deres az utód, azok nem maradnak tenyésztésben – mondta Jaksa János, a fajta andalúz színváltozatának kitenyésztője. – Minden fajtánál van egy standard gyűrűméret, de ettől egy számmal nagyobbat és kisebbet is lehet alkalmazni. Lényeges, hogy az egy mérettel nagyobb se legyen lehúzható a lábról, ez is fontos kiállítási részvételkor.
– említette a szakember. – A gyűrűzést követően naponta meg kell nézni a galambot, hogy nem csúszott-e le a lábáról a gyűrű, és hogy jó helyen legyen rajta. A lábtollakra különösen vigyázni kell gyűrűzéskor, ezeket vékony fóliával érdemes betekerni, hogy a gyűrű felhúzásánál ne sérüljenek a tollak. – Jaksa János is használ jelölőgyűrűket. A fiatalok közül zöld gyűrűt kapnak a tenyészállatnak maradók, pirosat pedig azok, amelyek eladók lesznek. Ezek nem gyengébb minőségűek, csak annyit jelez a szín, hogy azoktól a szülőktől már van zöld gyűrűs, tehát abból a vérvonalból nem tart meg többet a beltenyésztés elkerülése végett.
A galambász elmondta, hogy törzslapot nem, hanem törzskönyvi naplót vezet, amibe minden kisgalambot gyűrűszám és szín alapján bejegyez, tehát a felmenői 10-15 évre visszamenőleg visszakövethetők. Ez akkor lényeges, ha több galambot vásárol valaki, mert akkor az ismert rokonsági fokuk tudatában állítja majd párba a kiválasztott egyedeket. A naplóban a színek jelzése azért fontos információ, mert levezethető, hogy az adott pár milyen színeket örökít az utódokba, hiszen az andalúz színűeknél sárga hímtől és andalúz deres tojótól lett már fekete színű kisgalamb is, ami bizonyára az andalúz nagyszüleitől származik, mivel volt közöttük fekete.
Fotók: Jaksa János és Wikipedia
