Terebélyes koronájú, 15-30 méter magas, örökzöld fa, párosan, ritkábban páratlanul szárnyalt, 4-8 levélkéből álló levelei szórtan állnak. Dús, sok virágból álló virágzatai a hajtások végén csüngenek. Virágtakarója négytagú sárgás vagy zöldes csésze, szirmok nélkül. Rosszul kötődik, vörös, kemény, vékony, de érdes héja bibircses. Az ehető, üvegesen fehér vagy vöröses, nagyon bő levű, édeskésen savanyú, zamatos magköpeny egy fényes, fekete vagy sötétbarna, 1-2 centiméter hosszú kőmagot vesz körül. Az érett termés héja könnyen felszakítható, nyersen fogyasztják.
A hámozott és kimagozott, cukorral megfőzött vagy eltett gyümölcsöt salátákhoz, desszertekhez és süteményekhez használják. Kelet-Ázsiában zselét, jégkrémet és más édességeket is készítenek belőle. Kínában és Indiában aszalják és így teához is fogyasztják. Ízletes levét nyersen isszák, de bort is erjesztenek belőle, egy részéből pedig likőr készül. Szinte minden részét használják a népi gyógyászatban, sokféle módon. Fája nagyon tartós, szívesen használják faragásra.
6-12 éves korában fordul termőre; fánként 40-120 kilogramm gyümölcsöt terem. Számos fajtája ismert. A termésfürtöt egyszerre vágják le, rövid ideig tartható el, hűtve is csak egy hétig; gyorsan veszít minőségéből. Az exportra szánt áru tartósságát kénes kezeléssel lehet megnyújtani.
Úszva terjedt el
A kókuszpálma (Cocos nucifera) valószínűleg az Indiai-óceán szigeteiről vagy a Délkelet-Ázsia és Ausztrália közt elterülő szigetcsoportról terjedhetett el. Sok helyen előfordul, mivel a lehullott magok hosszú hónapokig megőrizhetik csírázóképességüket és a tengeren úszva az anyanövénytől akár 4-5 ezer kilométerre is kikelhetnek.
Világosszürke, 25-30 méter magasságot elérő „törzse” egyenes vagy ívesen meghajló, az alapjánál megvastagodott. Gyökérzete nem hatol mélyre, de a földfelszín feletti járulékos gyökerei kitámasztják a törzset, így ellenáll az erős viharoknak. A hatalmas, 3-6 méter hosszú szárnyalt levelekből álló üstökös levélkoronáját 25-35 levél alkotja. Egylaki virágai sárgák. A tojásdad alakú, lecsüngő kókuszdió színe a zöldesszürkétől a narancssárgáig terjedhet, 1-2 kilogrammos.
Az éretlen kókuszdiókat három napig vízben áztatják, így a rostok leválaszthatók a kemény héjról. Ezután a rostokat megszárítják, gerebenezik és fonalat készítenek belőlük. A termésből nyerik a koprát, ami a kókuszdió kiszárított húsa, és a kókuszolaj, valamint számos takarmány alapanyaga.
A kókusztejet a reszelt húsából nyerik préseléssel, és a kívánt konzisztenciától függően vizet adnak hozzá. Az áttetsző folyadékot, ami a kókuszdióban van, kókuszvíznek nevezik, ezt ivásra használják.
Kókuszt tartalmazó krémeket használnak ekcéma és pikkelysömör ellen. A kókuszzsír laurinsava kedvezően hat az immun- és az emésztőrendszerre.
