Végletek: alul- és túledzettség

Sokan – rosszul – még több munkával próbálják orvosolni a problémát, ami előbb utóbb sérüléshez vezet. Óriási nehézség, hogy még orvosi vizsgálatokkal sem lehet elkülöníteni az aluledzett lovat a túledzettől. Folynak már erre irányuló kutatások, de egyelőre nincs olyan valódi referencia, aminek mentén egyértelműen elkülöníthető lenne a kettő. Szinte lehetetlen. Itt lépnek be azok az emberi intuíciók, amikor a környezetében dolgozók meglátják, hogy a lónak pár nap szünetre van szüksége.

Heti tréningek: a szezon felépítésének alapkövei

A heti tréningekből áll össze a szezon felépítése. A fő koncepció – a genetikai potenciál kidomborításának érdekében –, a kívülről befele építkezés: a táv fokozatos csökkentése és az iram növelése. Januárban – legyen szó yearlingről vagy visszatérőről – az első az álló – és ellenálló-képességi alapozás, az állat kondíciójának visszaépítése. A fő cél az inak, ízületek, csontok megerősítése, amit leghatékonyabban a kilométerek gyűjtögetésével lehet elérni. Röviden: minél többet kell egyenletes, 25-30 km/h tempóval – kentré – menni, előtte pedig hosszasan ügetni. 6-10 hét, 3-10 ezer méteres távokkal lenne a kedvező ebből a típusú aktivitásból. Nagyon javára válna a váznak.

Itt megint belép az ipar: ebből a lassú alapozó munkából nem lehet még versenyre menni: a szezon első megmérettetésein nem fognak tudni eredményesen szerepelni, de sokszor még elindulni sem a hosszú alapozó időt kapó fiatal telivérek. A másik nehézség, hogy sok ló nem bírja el fejben a folyamatos kontrollt és kontraproduktívvá válik a rendszer. Összességében 4-6 hét, azaz időintervallum, amíg ideálisan fenntartható Magyarországon.

Amikor úgy érzik a hozzáértők – a zsoké, a tréner és az állatorvos – hogy felkészült a ló, akkor elkezdődik az átmeneti, majd a gyorsmunka. Ráutaló jelek a híg, vízszerű verejték, a kemény a lapocka feletti tájék, az eres nyak stb. Egy átlagos tréning itt úgy áll össze, hogy felkentréznek a 2800 méteres kör feléig, fokozzák a tempót 40-45 km/h-ra, aztán az utolsó egy kilométeren folyamatosan gyorsítanak akár 65 km/h-ig.

Teljesítméymaximalizálás

Ameddig az edzetlen telivér a teljesítménye (erő, sebesség, távbírás, stb.) 70%-át tudja mozgósítani, addig az edzett akár a 90%-át is. A maradék 10% csak versenyen jön elő: kiválthatja a félelem, a menekülési ösztön, a stressz, de akár a győzni akarás is. Ez nem tisztázott. Napjainkban egyre több galopp szegmensben érintettnek célja, hogy belső késztetés legyen.

Dr. Nyerges-Bohák Zsófia szerint, a telivért erre teremtették és egyre kisebb százalékban látja azt az általa felügyelt lovakon, hogy nem élvezik, amit csinálnak. Hajlamos az ember azt gondolni, hogy az állat olyannyira tudatos, hogy örül a győzelmének, de ez azért túlzás. Sokkal inkább egy tanult, jutalmazással motivált viselkedésről van szó.

Fáradási határ

Akárhol is tart egy telivér a formaidőzítésben, arra minden körülmények között elengedhetetlen ügyelni, hogy a fáradási határon ne toljuk át. Ez intenzív erőkifejtést igénylő, anaerob munkavégzésnél következik be, amikor az (izom) munkához kellő energia előállításához (tápanyagégetéshez) a szervezetnek nincs elegendő oxigénje. A fáradási határnál a pulzus 185/perc értékre emelkedik, túl sok olyan izom dolgozik ami laktátot termel és a sok tejsav óhatatlanul elönti a szervezetet.

Ebben az állapotban 1 percnél hosszabban nem jó dolgozni a lóval. Röviden: nem válik egészségére a szervezetnek, és nagyon megnöveli a sérülés kockázatát. Fontos persze, hogy már az edzéseken megismerkedjen a szervezet a laktáttal, mert nem jó, ha egy futamon találkozik életében először a ló ezzel a kellemetlen érzéssel – ami biztosan elő fog fordulni, de erre elég az az egy perc is.

Számszerűsítve, körülbelül 1200 méteren kitartva 52 km/h átlagsebesség az a maximális iram, amivel, biztonsággal készíthető egy telivér. Ez fordítottan arányosan változik a két mutató változtatásával: minél rövidebb a táv, annál gyorsabb és minél hosszabb, annál lassabb az elvárható tempó.

Tudás, tapasztalat és intuíciók

A galoppsportbeli tréningtervezés lényege, hogy soha ne versenyen találkozzon a ló se a tempóval, se a pálya típusával, se a távval, se a jármóddal, mert nem bírja el fejben a túl sok változót. Mindent ki lehet próbálni, csak egyesével. Versenyt nem tanácsolt otthon futni, annak komponenseit jóval megfontoltabban, tudatosabban, lassabban, hosszabban kell gyakorolni. Így rakható össze egy olyan telivér, ami nagyjából jól fog működni a versenyben. Kiemelt jelentőségűek az intuíciók, nagyon fontos a sok a tapasztalat, és nem árt mellé a tudományos háttértudás sem.

Szaklap, amelyben megjelent: Pegazus 2024.november XX. évfolyam 11.szám 

Lektorálta: Dr. Nyerges-Bohák Zsófia