0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 17.

Edzéstervezés és felkészülés a versenyre a galoppsportban

Dr. Nyerges-Bohák Zsófia állatorvos, a MATE tudományos munkatársa; jelenleg sporttudományi területen dolgozik. Kutatásainak középpontjában az állatjólét, az edzésoptimalizálás és a versenylovak stresszmenedzsmentje áll.

A doktornő PhD fokozatának megszerzésekor vizsgamunkáját a galoppsportban érintett lovak teljesítményének sportelméleti megközelítéséből írta, majd csatlakozott a szegmens hazai fellegvárának számító Alagi Lóversenypálya és Tréningközpont csapatához. Feltett szándéka volt sporttudományi szemléletet vinni a mindennapi munkába és szakértőként támogatni a képzés alatt álló lovak fejlődését.

Amikor bekerült a lóversenyzés világába, szembesülnie kellett azzal, hogy előzetes várakozásival ellentétben, nem ő tanította a szektorban dolgozó embereket, hanem szinte fordítva történt. Ennek oka, hogy az angol telivér kívül esik minden alapvetésen. Amíg a zsokékat, hajtókat, sőt még az ügetőket is fel lehet készíteni hasonló metodika alapján, könyvekből úgy, hogy az élettan visszaigazolást kapjon a valóságban, addig a telivér sokszor ellentmond minden elméletnek. Egyes esetekben rá lehet jönni a disszonancia okára, a háttérre, ami alátámasztja a jelenséget, egyszer nem: ezek azok a nyitott kérdések, amelyekre Dr. Nyerges-Bohák Zsófia sportorvosként egyszer választ szeretne kapni.

A versenylovak esetében a lépés és ügetés jármódokon kívül még kettőt különböztetünk meg: a kentrét (az angol canter szóból) és a galoppot. A kentré háromütemű, a galopp négy. / Fotó: Benedek Attila (BNDK Photo)
A versenylovak esetében a lépés és ügetés jármódokon kívül még kettőt különböztetünk meg: a kentrét (az angol canter szóból) és a galoppot. A kentré háromütemű, a galopp négy. / Fotó: Benedek Attila (BNDK Photo)

Egy ló sikeres felkészülésének meghatározó faktorai

Alapvetően három tényező együttállása alkotja egy ló sikeres felkészülésének nyitját. Az első a tény, miszerint az edzés művészet: szükség van hozzá a tréner részéről egy megmagyarázhatatlan, ösztönös érzékre, ami pont az előbb említett esetekben felül tud írni minden szabályt. Kell hozzá emellett hosszú távú tapasztalat, illetve sporttudományi háttértudás.

Korántsem elhanyagolható komponensei a képletnek maga a ló és annak tulajdonságai, körülményei sem: ilyenek többek között a genetika, a pillanatnyi forma (edzettség), a napi munkakedv, a talaj vagy maga a hajtó.

Látható, hogy egy rendkívül összetett, sok-sok apró részletből álló jelenségről van szó, amely nagy egésznek a tetejére jön még rá az, hogy ez egy iparág. Olyan gazdasági tényezők befolyásolják, amik miután nagy nehezen kitalálták, hogy mi lenne ideális az adott lónak, gátat vethetnek – financiális okokra hivatkozva – a terv megvalósításának.

Például megállapítják, hogy az lenne a legjobb, ha az állat fél órát bemelegítene a munka előtt: ebben a plusz időben is lovas ül a hátán, akinek van egy munkabére. Felvetődhet, hogy amit a bemelegítés okoz a lóban, valóban méterekre váltható előnyt jelent-e a versenyen. Amennyiben nem, vagyis – a tulajdonos szemszögéből  fölöslegesen fizették az embert –, akkor mondhat az állatorvos bármit: nem rentábilis az eljárás, nem csinálják tovább. Ezeket egy edzőnek muszáj mind fejben tartania.

Úgy kell egyensúlyozni a módszerek között és adagolni a mennyiséget, hogy a teljes periódus végén, a megfelelő pillanatban a ló fizikai és mentális formája is lehetővé tegye a győzelmet. Kutatások szerint, körülbelül 25 százalékban függ a végteljesítmény a tenyésztéstől, 25 százalékban az edzéstől, 20 százalékban a takarmányozástól és 35 százalékban az ismeretlen körülményektől.

Tervezés a lelke mindennek

Fontos, hogy egy lónak legyen egy hozzávetőlegesen állandó edzésterve, már csak azért is, mert a versenylovak túlnyomó része Alagon készül a futamaira, következésképpen egyazon pályákat használják. Nem lehet azt megtenni, hogy ahány ló van bent, annyiféle módon közlekednek vagy előzgetik egymást, mert veszélyes.

lóverseny ló telivér
Fotó: Zámbó László (ZL Photos)

Erre hivatkozva kihirdették, hogy a szerda és a szombat – istállóra válogatja – pihenő nap vagy lassú nap. Hétfőn és csütörtökön tartanak mindig lassú munkát, azaz nem specifikus, alapozó, egyiramú vagy minimálisan gyorsuló állóképességi tréningeket. A sebesség attól függ, hogy hol tart a ló, ki képzi, de átlagban a vágta 18-20 km/h és 40 km/h közötti intervallumba esik.

A kedd és a péntek a gyors napok, amikor a cél érdekében végzett specifikus, magas intenzitású terhelésnek vannak kitéve az állatok. Ez lassú munkával kezdődik, utána jön 800-2000 méter – attól függően hová készülnek – valóban gyors – akár 70 km/h -ás – szakasz. Ezen felül vagy ennek részeként van még egy elem, a spiccer, amikor az utolsó 200-400 méteren a ló kifuthatja teljesítőképessége felső határát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tényleges maximumot csak versenyen szoktak kérni az állatoktól, hiszen nem tesz jót nekik sem fejben, sem izomzatilag.

A versenyteljesítmény alatti sebességet kell hosszabb távon bizonyítaniuk edzésen így a ló megismerkedik a tempóval és a saját állóképességével.

Természetesen nem dolgoznak minden nap, ez csak egyfajta segítség, iránymutatás a helyszín részéről a kiegyensúlyozott egymás mellett élés céljából.

Túlkompenzáció: a fejlődés kulcsa

Edzés közben nem történik más, minthogy megpróbálják feszegetni a ló határait. A kiindulópont az, hogy amikor a ló megkezdi a felkészülést, már akkor is van egy alap teljesítőképessége. A tréning végére felborul a belső egyensúlya, elfárad, másként fogalmazva megtapasztal egy úgynevezett leamortizálódott állapotot, pozitív stresszt. Ez a szervezetének kihívás, negatív élmény. Aggódni kezd, hiszen menekülő állat lévén azt éli meg, hogy mivel kimerült, sokkal nehezebben lenne képes elmenekülni egy esetleges ragadozótámadás elől. A fáradtságot egy helytelen jelenségként azonosítja, ezért amikor lehetősége nyílik pihenni, megpróbál úgy visszaépítkezni, hogy a következő alkalommal már többre legyen képes. Ezt túlkompenzációnak hívják.

Az Alagi Lóversenypálya és Tréningközpontban készül a versenyekre a magyarországi telivérállomány jelentős része. A területen 350 istálló mellett, homokos tréningpálya, 2800 méteres gyepes galopp-pálya, 1250 méteres egyenessel, gátpálya és akadálypálya (steeplechase-cross country) van kialakítva. / Fotó: Benedek Attila (BNDK Photo)
Az Alagi Lóversenypálya és Tréningközpontban készül a versenyekre a magyarországi telivérállomány jelentős része. A területen 350 istálló mellett, homokos tréningpálya, 2800 méteres gyepes galopp-pálya, 1250 méteres egyenessel, gátpálya és akadálypálya (steeplechase-cross country) van kialakítva. / Fotó: Benedek Attila (BNDK Photo)

A relaxáció nem kifejezetten jelent csak bokszban álldogálást, sokkal inkább azt, hogy kiemelt intenzitású feladatoknak nincsen kitéve. A regeneráció ebben az értelmezésben sokkal fontosabb. Mindig egy kicsivel magasabb színvonalra lesz képes ugyanaz a test, mint legutóbb. Amikor megtörtént az adaptáció, megint kiviszik, megint elfárad, tovább alkalmazkodik: ez az előkészítő időszak felépítésének lényege, így válik egyre erősebbé.

A túlkompenzációs időszakot azonban le is lehet késni. Nem tart örökké, nem áll fenn folyamatosan. Amennyiben egy lovat nem edzenek rendszeresen, akkor a metódust nem használják ki, aminek eredményeképpen a teljesítőképesség lecsökken, akár alacsonyabbra is, mint a kezdeti állapot volt.

A másik véglet – túledzés – sem ideális, mivel akkor nincs ideje lezajlani a folyamatnak és hosszú távon visszásan sül el, egyre rosszabb lesz. Az, hogy milyen hosszú a pihenő fázis, egyedfüggő: valamelyiknél két nap, a másiknál egy hét. Emellett, az is befolyásolja, hogy milyen sűrűn van megkérve tőle.

Forrás: Pegazus

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: