Sokaknál okoz gondot a gyümölcsfák változó termésmennyisége és minősége. Ennek van egy természetes formája is, amikor a gyümölcsfa bizonyos évente pihenőévet iktat be (alternál), és akkor alig terem. Másik gyakori oka a korán virágzóknak, a fagykár, ami miatt kevés lehet a termés – ez ellen sem tudunk semmit tenni. Ám ha a termés mindig kevés, akkor valami gond van. Lehet, hogy egy sok mindenre érzékeny fajtát választottunk rezisztens, vagy sok mindent elviselő tájfajta helyett.

Az érési sor mellett fajtaválasztásnál legyünk figyelemmel arra is, hogy az adott fajták milyen hasznosításúak. Az almás példánál maradva a nyári érésűek előnye, hogy már korán van almánk, ezek azonban nem tárolhatók, friss fogyasztásra vagy tartósításra alkalmasak. A késő őszi érésűek ellenben akár hónapokig tárolhatók. Lényeg, hogy semmiképp sem érdemes egy fajtából sok fát tenni kertünkbe, mert akkor az egyszerre érik, egyszerre annyi gyümölcsünk lesz, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. Tehát munkaszervezés szempontjából is előnyös, ha érési fajtasorban gondolkodunk.

Másik dolog a gyümölcsfák már korábban említett alternálása. Ez azt jelenti, hogy bizonyos években nem terem, pihen. Ennek oka lehet tápanyaghiány, és sok más tényező. Általában az erre hajlamos fajták 4-8 évente iktatnak be egy ilyen évet, de megvan az a jó tulajdonságuk, ha mondjuk tavaszi fagy miatt elveszítik a virágaikat, emiatt nem lesz termésük, azt betudják automatikusan pihenő évnek.

Ha egy fajta fából van több, esélyes, hogy a dúsan termő években mind jól terem majd, tehát annyi gyümölcsünk lesz, amivel nem tudunk mit kezdeni. Az alternáló években meg egyik sem terem majd – várhatóan egyszerre tartanak termésszünetes évet, akkor meg nem lesz gyümölcsünk. Míg, ha vegyesen ültetjük az egy fajon belüli fajtákat, akkor nincs ilyen gond.

Például a nemesebb meggyek sokkal jobban teremnek, ha van cigánymeggy a közelben – aminek a termése apró, nem haszontalan ugyan, de elég gyenge termést ad a nemes fajtákkal ellentétben. Ha van a szomszédságban cigánymeggy, akkor nekünk felesleges ültetni, az jól porozza majd a mi meggyfáinkat is. A probléma akkor adódik, ha a szomszéd kivágja a fáját, akkor nekünk kell pótlásról gondoskodni a további jó termés érdekében.

A tájfajták ellenállók, de az utcai gyümölcsös már nem menő

Nem túl egyszerű beszerezni, de egyre több régi gyümölcsfajtát lehet némi internetes kutakodás után találni hazánkban. Ezek a tájfajták sok szempontból ideálisak a házikertekbe.

Ezt egy üzemben meg tudják oldani nekik, ahol hektárszámra ugyanaz a fajta terem, de egy házi kertben egy-egy példány kedvéért már elég macerás betartani a fajta „használati utasítását”. Mindenesetre, ha ilyen növényt tudunk csak beszerezni, akkor olyan fajtákat válasszunk, amelyek a faj klasszikus betegségeivel legalább részben ellenállók, rezisztensek. A tájfajták általában kevesebbet teremnek, kisebb a gyümölcsük, ám cserébe jóval kevesebb gondozással is beérik, könnyebb házilag velük bio-gyümölcsöt előállítani.

Hazánkban korábban divat volt faluhelyen gyümölcsfát ültetni az utcára, a házak elé. Nem szerencsés, mert a hulló gyümölcs csúszóssá teszi a járdát. Ahol ez jellemző, ott az értéktelenebb gyümölcsű, de jó porzó fajtákat ültették az utcára, a nemesebbeket a kertbe. Így az utcán lévő nem foglalja a kertben a helyet, de porozza a kertieket, a gyümölcse meg értéktelenebb, azt az utcáról úgyis leszedik. De az a haszna megvan, hogy a benti, őrzött példányok jól porozottak lesznek, jó lesz a terméskötődésük.