Budapest nemrég ünnepelte alapításának 150. évfordulóját. Gazdag történelmi múltját számos patinás építmény és az a természeti környezet őrzi, amely a 21. század felgyorsult világában a nagyváros emberének nyújt rekreációs lehetőséget a hétköznapok során.
Ezeknek az úgynevezett városi erdőknek a múltját és jelenét ismerjük, jövőjét remélhetőleg biztosítani tudjuk.
Európai viszonylatban a magyar főváros az egy főre jutó zöldfelületet tekintve nagyjából a középmezőnyhöz tartozik. Pedig területének csupán mintegy 10 százalékát borítja erdő. Ez az 5750 hektáros terület az ország erdőborításának még az 1 százalékát sem teszi ki, holott itt él a magyar lakosság ötöde. A fővárosi erdők ennek megfelelően országos szinten a legnagyobb emberi igénybevételnek vannak kitéve – évente több mint 10 millió látogatói alkalmat regisztrálnak itt –, ami próba elé állítja nemcsak a roppant összetett ökoszisztémát, de az azt kezelő erdész szakembert is. Mégpedig azért, mert
Érdekes paradoxon ez, amikor hozzá vagyunk szokva, hogyha valamire szükségünk van, azt pár kattintással megrendelhetjük és néhány napon belül házhoz hozza a futár. Csakhogy a természet másként működik. Az elültetett facsemete évek alatt nő embermagasságú fácskává, és több emberöltő, míg faóriás lesz. Így a főváros erdeinek jelenéhez először a múltjukat kell megismernünk.
Városierdős történelemlecke
Az erdész időutazás kézikönyve szerint, ha meg akarod ismerni az erdő jelenét, előbb végy elő egy régi katonai térképet. Szerencsére az internet korában már számtalan térképi adatbázis áll rendelkezésünkre, amiből megállapítható, hogy a főváros térségében nagyjából az 1800-as évek elején volt a legkisebb az erdőterület, a mainak csupán a töredéke, a pesti oldalon a jelenleginek még a tizede sem. Jött azonban a reformkor, aminek köszönhetően rohamos fejlődésnek indult a város, és vele megjelent az igény az élhető környezetre. Az erdők szerepe némileg átértékelődött: az életminőség javítása szempontjából egyre fontosabb elemévé váltak a városnak.
De részben erdők születtek a filoxéra-járványban elpusztult hármashatárhegyi szőlők helyén is, és néhol nemcsak ültetéssel, hanem vásárlással is sikerült növelni Budapest erdeinek területét: 1893-ban például Budakeszitől egy komplett erdőt vásárolt meg a főváros. A mostani 5750 hektárnyi erdőterület nagyjából a rendszerváltás évére alakult ki, köszönhetően az 1950-es években végzett erdőtelepítéseknek és az 1970-es, 1980-as évek zöldövezeti fásításainak.
