0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 19.

Itt a farsang, áll a bál …

A farsang a vízkereszttől húshagyókeddig, a hamvazószerdával kezdődő nagyböjtig tartó időszak, melyet mulatságok, karneválok jellemeznek. A vigasságok célja a tél elüldözése, a tavasz üdvözlése, továbbá a bőség, gazdagság biztosítása az évre.

„Inkább has fakadjon, mintsem egy kicsi étel megmaradjon!”

Az óév vége és az újév eleje a disznóvágások ideje volt. A friss húsok remek alapanyagai voltak a farsangi asztal jellegzetes elemeinek: a gazdag, zsíros torosoknak, kocsonyáknak és sülteknek. A kiadós lakomákhoz egy drámajáték is kötődik. Cibere vajda és Konc király jelképes párviadaláról már a XVI. századtól íródtak feljegyzések. A legenda szerint, a két alak vízkeresztkor és húshagyókedden is megküzdött egymással, mely összecsapásokból először a nehéz fogásokat megszemélyesítő Konc, míg második alkalommal a böjtös ételeket  képviselő Cibere győzedelmeskedett. Utóbbiból ered az savanyú levesek, kásák gyűjtőneveként köznevesedett cibere kifejezés is.

A menüsor természetesen nem teljes desszert nélkül. A fánkot tájanként eltérően készítették, két legismertebb formáját, a szalagost és a csörögét napjainkban is sok család előszeretettel süti.

A bőséges étkezéseknek jellemzően három színtere volt: elkölthették otthon, a táncmulatságokon vagy a lakodalmak alkalmával is. A párválasztást, házasságkötést ugyanis szintén erősen a farsanghoz kötik a népi tradíciók.

„Gyere rózsám este guzsalyasba…”

A tél egyik kiemelt munkája a fonóházakban zajlott, ahol a lányok azt a kender vagy len fonalat állították elő, amiből később meg tudták szőni a vásznakat. Ennélfogva a guzsalyasok a társadalmi élet kiemelt színterei voltak, ahová a fiatal fiúk előszeretettel tértek be udvarolni.

farsang hagyomány néptánc
Fotó (illusztráció): Freepik

Azt a hajadont, aki a farsang farkáig nem talált párt magának vénlánynak titulálták és megcsúfolták, kigúnyolták. A szokás ellenpólusa volt az úgynevezett vasárnapi asszonyfarsang, ami a vigadalmak egyik csúcspontját jelentette. Ilyenkor a nőknek megengedett volt az alkoholfogyasztás, a nótázás, sok helyen a férfiak jelenléte nélkül.

Ördögi örömök

Nem mindenki nézte azonban jó szemmel a farsang kifordult világrendjét. Az egyház megpróbálta a történelem során folyamatosan tiltani, ellehetetleníteni. A XV-XVI. században egyenesen az ördög tombolásának tartották. Teleki Miklós plébános egy prédikációjában „test hizlaló, lélekölő pogány szokásként” jellemezte. Ez a hozzáállás sokat finomodott szerencsére az évek során, de nem teljesen szűnt meg.

A teljes beszélgetés felvétele mér elérhető a Magyar Mezőgazdaság YouTube és Spotify csatornáin, ahol többek között az is kiderül, miben különbözik a búsó-, a dőre- és a bacchus-járás.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: