Mondhatjuk, ezzel a családi hagyományt követte, hiszen szülei, Tóth Ferenc és felesége 1983-ban állásaikat feladva fogtak bele a szőlőtermesztésbe és borkészítésbe. A pénzintézetben eltöltött évek kiválóak voltak arra, hogy vezetői tapasztalatot szerezzen, de amíg a bankban 27 munkatársa volt, a családi vállalkozásban ahhoz a néhány dolgozóhoz kellett alkalmazkodnia, akik az édesapja mellett tanulták meg a birtok működését.
Amikor 2005-ben úgy döntött a család, hogy Katalin dolgozzon a családi vállalkozásban, még nem körvonalazódott, milyen feladatok várnak rá. Azt tudta, hogy a szüleitől fokozatosan át kell vennie a munkát, tehát generációváltásra van szükség.
– De akkor még ezt a fogalmat nem is ismertük. Az édesapám valóságos polihisztor volt, aki értett a szőlőhöz, a borhoz, az eladáshoz, mindent egyedül csinált. Én pedig úgy csöppentem bele, hogy ezekről semmit nem tudtam és nem is ezt tanultam. Igaz, hogy gyerekkoromtól fogva ebben nőttem fel, de fogalmam sem volt egy pincészet működéséről. Elsőként az értékesítés volt a feladatom, és hirtelen rádöbbentem, hogy nem ismerek egyetlen piaci szereplőt és nincsenek borász kapcsolataim sem – mesél a kezdetekről Tóth Katalin.
A helyzetet bonyolította, hogy szembe kellett nézni a generációváltás problémájával is. Nehéz azzal megküzdeni, hogy van egy erős személyiségű alapító, aki felépítette a vállalkozást, amihez erősen kötődik, közben pedig változnak az idők, és olyan feladatokat kell megoldania, amihez már nem ért. Eljön tehát az a pont, amikor egyedül már nem tud megbirkózni az előtte álló kihívásokkal. Mindeközben Katalin pedig azzal találja magát szembe, hogy mindenki továbbra is a megszokott rend szerint akarja a munkáját végezni, és nehezen fogadják el az újításokat, a változásokat. Éveknek kell eltelnie, mire szép lassan meg tudnak változni a viszonyok.
Kiváló szakemberek veszik körül
A szülei nagy lemondással teremtették meg a birtokot, erről szólt az egész életük, a sikerük, és ezer érzelmi szállal kötődnek a vállalkozáshoz. Katalin viszont már a kezdetektől fogva feladatnak és kihívásnak tekintette a cégvezetést. Az irányokat ő jelöli ki, részt vesz az operatív irányításban is, de vannak szakmai vezetők szőlész-, borász-, értékesítési vonalon, akikkel szoros kapcsolatot tart a rendszeres értekezleteken. A legfontosabbnak azt tartja, hogy ezek a szakemberek a saját területükön jók legyenek, meg tudjon bízni bennük. Emellett ő is
– Teljesen mások a napi feladataim, mint az édesapámnak voltak. Kilenc családot kell eltartania ennek a vállalkozásnak, így ez már nem csupán szerelemprojekt, hanem kőkemény gazdasági vállalkozás – vallja Katalin.
Most viszont már nagyon élvezi a cégvezetés egész folyamatát, szereti, hogy természetközeli, értékteremtő dolgokkal foglalkozik, és az évek alatt jó közösséget sikerült kialakítania. Szerencsésnek tartja magát abban is, hogy a szőlőben szintén állandó, több éve hozzájuk tartozó emberekkel dolgozik, akik értik a dolgukat. Katalin vezetésével a kis családi gazdaság az elmúlt két évtizedben középbirtokká növekedett, jelenleg 30 hektáros szőlőültetvényen gazdálkodnak.
A szülei minden nehézség ellenére megőrizték gazdasági függetlenségüket, de be kellett látni, hogy komoly beruházások, fejlesztések nélkül nem tudnak lépést tartani se az ország, se a borvidék kiváló borászataival. Szembesülni kellett a feltételrendszer hiányosságaival, ezért párjával megkezdték a pincészet korszerűsítését és az ültetvények megújítását.
Abban a borházban beszélgettünk Egerben, amelyhez hat, tufába vájt pinceág tartozik a borok érlelésére és tárolására. A feldolgozás a legmodernebb technológiával történik, saját palackozót létesítettek, és egy exkluzív kóstolóhelyiségben fogadják a vendégeket. Tavaly készült el a Várvédő Apartmanház az egri vár falai alatt, és ezzel még összetettebbé vált a birtok által nyújtott szolgáltatások köre.
