Ám e pozitív haszon eléréséhez el kell kerülnünk az anyanevelés minden buktatóját, egyébként a nevelt anyák fogják kárát szenvedni vétett hibáinknak, így végső soron eredeti céljaink érvényesítése sérül. Mesterséges termékenyítéshez nevelt anyák esetén – ha lehet – mindez fokozottan igaz, hiszen hibátlan fizikális állapotú anyák nevelése híján ez irányú törekvéseink jelentős része veszhet kárba.
Még egy szó a leírt anyanevelési eljárásról
Mielőtt továbblépnénk, térjünk vissza egy gondolat erejéig az ennek az anyanevelési folyamatnak a leírása előtt tett megállapításomra, miszerint ez a dajkáltatási módszer a méhek mindhárom anyanevelési ösztönét serkenti. Volt tehát egy olyan családunk, amelynek anyarácsa fölé egy méztérnyi távtartással újabb fiaskereteket helyeztünk, ahol a nyitott fiasításra, a kaptárban az anyás résztől távol csökkent feromonszint okán, beindulhat az anyaváltási hajlandóság.
A második ingert a tizedik napig az egyébként is népes családban a mesterséges módon hozzáadott fiasítás kelése váltja ki, a túlnépesedés miatt ugyanis a családon eluralkodik a rajzási ösztön. A harmadik anyanevelési ösztönt a pótbölcsőépítési kényszer formájában az serkenti, hogy megfosztjuk a családot az anyjától, tesszük ezt ráadásul úgy, hogy néhány órára még azt a lehetőséget is elvesszük a dajkacsalád népétől, hogy a nyitott fiasra pótbölcsőt húzhasson, ezért a reménytelenül anyátlanná váló család készséggel gondozza az áthelyezett álcákát az áthelyezésük pillanatától kezdődően, az elhanyagolásuk legkisebb veszélye nélkül (1. kép).
A bölcsőfedés után
A bölcsők fedése után, amikor azok, bár kellő körültekintéssel, mégis viszonylagos biztonsággal mozgathatóvá válnak, az anyás egységet anyaráccsal elválasztva a kaptár többi részétől, helyezzük vissza az eredeti helyére. A dajka kaptárelemei innentől fogva tehát, az aljdeszkától felfelé haladva, a következő sorrendben helyezkednek el: 1. anyás fészek, 2. méztér, 3. anyátlan fészek a bölcsőkkel.
Egy jelentős előnye azonban mindenképpen van a dajkában történő keltetésnek, nevezetesen az, hogy a méheknél nincs áramszünet. A bölcsőket ennél a lépésnél is zárkázhatjuk, de a zárkázást közvetlenül a kelés előtt is megtehetjük.
Meg kell jegyeznem, hogy az előbbiekben felvázolt anyanevelési módszer a kaptárelemek szétemelése nélkül is megoldható, amennyiben az anyás fészek fölé tudunk helyezni egy olyan, például farostlemez vízszintes becsúsztatásával időszakosan zárható anyarácsos kaptárelemet, amelyen a kaptár kijárójának röpirányával ellentétes irányú kijáró nyitható a felette lévő kaptárelemek számára (Cloake-ráma). Persze az eredeti fészek leröptetése ebben az esetben nem lehetséges.
A dajkacsalád további sorsa
A bölcsők az álcázást követő tizenegyedik napon, vagyis a kelésük előtti napon kivehetők a dajkából és felhasználhatók (3. kép).
