Ennek ellenére a városi madarak általában kevésbé sikeresek az utódnevelésben. Ugyan képesek kihasználni a városban rendelkezésre álló többlet élelmet – akár saját, akár utódjaik táplálására – azonban a városi környezetben nincs elég gerinctelen ahhoz, hogy megfelelően táplálhassák fiókáikat. Egy 2020-as tanulmány meg is erősítette, hogy a városban élő széncinkék számára a legnagyobb kihívás a megfelelő mennyiségű rovartáplálék megszerzése.
Ugyanazok a fajok, különböző városok
Bár a városi fajok közötti különbségeket nehéz észlelni, egy dolog azonban nyilvánvaló. A jelenlévő fajoknak általában nagy mennyiségű egyedével lehet találkozni. Ezt a tudósok biotikus homogenizációnak nevezik. Ez akkor következik be, ha egy hely nagyon hasonló kezd lenni idővel a benne lévő fajokat tekintve.
Ezután elkezdenek beáramlani az idegenhonos fajok. A városi galambok, patkányok, seregélyek, és más, ember által véletlenül vagy direkt behozott fajok. Ez addig megy így, míg egy város biodiverzitása mondjuk Amerikában, elkezd hasonlítani egy másikéra, ami Európában található.
Fotó: Robert Balog, Pixabay
Az új jövevények táplálkozási és életteri igényei általában elég tág tűrést mutatnak, ami miatt remekül illeszkednek a városi környezetbe.
A városiasodás folyamatosan változtatja a kapcsolatunkat az állatokkal, és azt, ahogy a természethez viszonyulunk.
A nagyvárosok és az urbánus környezet méretei tovább nőnek. Az előrejelzések szerint további 11-33 millió hektárnyi természetet kebelezünk majd be 2100-ig, mely nagyjából egy Norvégia méretű földdarabot jelent. Nem csoda tehát, hogy az emberek a gyakorolják a legnagyobb nyomást a vadvilág evolúciójára.
Hasonló cikkek a témában:
