A birsen két moníliafaj fordul elő. Ezek közül az egyik a M. fructigena, a másik a M. linhartiana, amely tavasszal a hajtáscsúcsot károsítja, és a fiatal gyümölcsök lehullását okozza.
A foltokon vagy a teljes egészében barnuló, rothadó gyümölcs felületén penészgyepként a gomba szaporítóképletei jelennek meg. A fertőzött gyümölcs összeaszalódhat, ilyenkor gyümölcsmúmiaként a fán marad. A kórokozó a gyümölcsmúmiában vagy a fertőzött hajtásvégeken telel át. Tavasszal ezeken ivartalan szaporítóképletek fejlődnek, és elindítják az első fertőzéseket. A téli, tavaszi mechanikai védekezés során a fertőzött részeket eltávolítjuk és elégetjük. Ha virágzásban esős, ködös az idő, a termést csak kémiai védekezéssel menthetjük meg. A kórokozó leküzdésére négy védekezés szükséges, így a birset a hajtásnövekedés kezdetén, rózsaszín bimbós állapotban, sziromhullás után, végül pedig gyümölcsnövekedés kezdetén kell permetezni.
A cseresznye fogékonyabb a gyümölcsöt támadó moníliára, míg a meggyet inkább a virágmonília fertőzi. A cseresznyén két, a M. fructigena és M. laxa fordul elő, amelyek elsősorban gyümölcsrothadást okoznak. A gyümölcsrothadás a cseresznyelégy okozta sebek, gyümölcsrepedés, jégverés esetén válik jelentőssé. A meggyen a M. laxa a veszélyesebb, amely virágpusztulást és gyümölcsrothadást is okoz, az ellene való megfelelő védekezés az egész termés megmentését jelentheti. Az első fertőzésekre a virágzás alatti időszak a kritikus: esős, ködös időben fertőz, aminek következtében a virágok szinte leforrázva a vesszőkön maradnak. Erős fertőzéskor a hajtások, vesszők is károsodnak, elhalnak.
A sebek, fertőzések nyitotta kapukon is gyorsan megtelepszik a monília, így a cseresznyelégy elleni megelőző védekezés is fontos mindkét gyümölcsfaj esetében. A csaknem a korai cseresznyével egy időben érő Meteor korai meggyfajta alig, a későbbi érésűek erősebben fertőződnek a cseresznyeléggyel. Metszéskor a rákos sebeket mutató ágrészeket el kell távolítani. A fán maradt gyümölcsmúmiákat a lehullottakkal együtt össze kell gyűjteni és meg kell semmisíteni.
A kajszin is két faj fordul elő. A M. laxa virág- és hajtáspusztulást, valamint gyümölcsrothadást okoz. A M. fructigena pedig csak gyümölcsrothadást idéz elő. A kajszi hajtáspusztulására itthon csak az utóbbi években figyeltek fel. A betegség nagyobb fellépésére a virágzás, illetve a termésérés időszakában kialakuló csapadékos, ködös időjárás esetén kell számítani. A kajsziban virágzáskor csak az igen csapadékos időben okoz kárt virágfertőzéssel, hajtásszáradással, moníliás ágfertőzéssel. Ilyen esetben a fás részek fertőzését szinte mindig mézgakiválás kíséri.
A sebek környékén a termés gyorsan barnul, rothad. A barnuló részeken, a kórokozótól függően, elszórtan apró egérszürke sztrómák vagy nagyobb okkersárga párnák alakulnak ki. A fertőzött gyümölcsök nagy része lehullik, vagy mumifikálódik. A moníliás gyümölcsrothadás a sebzést kiváltó kártevőállatok, elsősorban a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly elleni védekezéssel hárítható. A M. laxa ellen a virágfertőzés megakadályozásához a virágzás kezdetén és végén kell permetezni. A hajtásfertőzés leküzdésére sziromhullás után, a hajtásfejlődés időszakában 10 naponként legalább két alkalommal kell védekezni. Hatásos még a közvetlenül rügypattanás előtt elvégzett lemosó permetezés réztartalmú készítménnyel.
