Az őszibarackon a moníliás betegség (M. fructigena) elsősorban gyümölcsrothadással okoz súlyos kárt. Jóval ritkábban ugyan, de előfordulhat virág- és hajtáspusztulás is. A gomba a gyümölcsmúmiákban, valamint a fertőzött gallyakban telel át. A betegség fellépése a gyümölcsmolyok kártétele nyomán az érés felé fokozódik, és a túl sűrű korona is kedvez a betegségnek. A fertőzés következtében a seb körül kezdetben kör alakú világosbarna folt jelenik meg, majd ezen körkörösen sárgásbarna penészpárnácskák képződnek.

A nektarinfajták érzékenyebbek a moníliára, ami a gyümölcshéj sérülékenységével magyarázható, ami az ágak dörzsölésekor, jégveréskor következik be. A gyümölcsök fertőzésére a lapos gyümölcsű, továbbá a fehér húsú fajták (pl.: Champion, Springtime) is általában érzékenyebbek, mint a sárga húsúak. A betegség lefolyása és a védekezés azonos a kajszibaracknál leírtakkal.

A szilva moníliás betegsége hazánkban csak gyümölcsrothadást okoz. A szilva gyümölcsén is a két részletezett moníliafaj fordul elő, külön-külön vagy egymás mellett is megtalálhatóan. A fertőzött gyümölcsök lehullanak vagy a fán mumifikálódnak, belsejüket teljesen átszövi a gomba micéliuma. A kórokozók sebzéseken keresztül, elsősorban a szilvamoly, a keleti gyümölcsmoly berágása helyén jutnak be a gyümölcsbe. Érés idején a kórokozók a csoportban elhelyezkedő, egymást érő gyümölcsökbe az érintkezési felületeken seb nélkül jutnak tovább.

A kórokozó a fás részekbe is behatol, ezzel részleges vagy teljes ágelhalást okozva, és ott, valamint a gyümölcsmúmiákban telel át, micéliumként. A beteg gyümölcsöket is rendszeresen szedjük fel a fák alól, mert ezzel is mérsékelhetjük a szilvamoly és a monília további károsítását.

Összefoglalva a moníliás betegség a gyümölcsfajok többségét megtámadja. Ellene csak megelőző jelleggel, a mechanikai és a kémiai módszerek együttes alkalmazásával lehet hatékonyan védekezni.