A volier berendezése nem mérgező keményfa-ülőrudak, lehetőleg fémetető- és itató edények. Szórakozásképp növényi részeket adhatunk nekik (napraforgótányér, csöves, zsenge kukorica). Helyes nevelés esetén könnyen barátkozik, ami tenyésztésnél akár problémás is lehet, mert előfordulhat, hogy az emberhez jobban fog ragaszkodni, mint a párjához. Tenyésztése amúgy sem könnyű, csak tapasztalt tenyésztő fogjon bele, mert gyakran előfordul, hogy a szülők nem nevelik, vagy csak egy rövid ideig etetik a fiókákat. Tehát érdemesebb két egynemű, lehetőleg hím madarat beszerezni, akik ha összeszoknak, jól ki fognak jönni egymással.
Új madár beszerzése esetén tartsuk karanténban négy hétig, mielőtt összeraknánk a már meglévő papagájunkkal. Mivel a penészgomba gyakran takarmánnyal kerül be a madarakhoz, nagyon ügyeljünk annak kiváló minőségére is.
Etetésükre a nagypapagájoknak készült magkeverékek ideálisak, a penészedésre hajlamosabb magokat (pl. földimogyoró) inkább ne keverjünk bele. Van kifejezetten afrikai papagájok számára készült magkeverék, illetve különféle szárított gyümölcsös keverékek, amelyek ideálisak a kongópapagájoknak. Ehhez kiegészítésül adhatunk olajos magokat, terményeket is (napraforgó, dió, mandula, kesudió, pekándió), de itt is nagyon figyeljünk azok frissességére. Szeretik a friss gyümölcsöket, illetve a zöldeleséget is. Arra is figyeljünk, hogy kalciumigényük viszonylag magas, ezt kúraszerű kalciumadagolással elégítsük ki, amely nem csak a tojásrakás időszakában fontos. A fürdőzést se hagyjuk ki – némely kongó még az itatóedényben is megmártózik. Azt is szeretik, ha friss, zöld leveles gallyakat teszünk be hozzájuk, amelyeket vízzel spriccelünk, és ők a levelek közt megbújva fürdenek.
Nem könnyű tenyészteni
Ha valaki esetleg tenyésztésre adja a fejét, készülhet pár nehézségre, illetve nagy rutinnal kell rendelkeznie a papagájfióka-felnevelésben.
A szabad természetben faodvakban költ, így érdemes ezt utánozni a volierben is. A költési időszak kezdete jellemzően tél végén kezdődik, így eddigre tegyük be a 25 x 25 x 60 cm méretű odút. Az odú viszonylag kis alapterületű, de ez utánozza a legjobban a természetes körülményeket. Mivel a kongónál a tojó a dominánsabb, nagyobb lehet a páros sikerének esélye, ha a hím idősebb, tapasztaltabb a nősténynél. Figyeljük a tenyészpárt, hogy hajlandóak-e a tojásrakásra, és ha megvannak a tojások, gyakran ellenőrizzük a fészket, hogy minden rendben történjen. A költési idő viszonylag hosszú, 26-28 nap. Persze, a gyakori ellenőrzés is problémás lehet, ugyanis a fészekkontrollt nem mindegyik madár viseli jól, tehát erre is ügyelni kell. Jó megoldás, ha a fészekodún oldalt csinálunk egy betekintő nyílást, így nem kell felülről zavarni a madarat. Ha sikeres a költés, akkor kezdettől erősen figyeljük, hogy etetik-e a szülők a fiókákat, illetve hogy nem bántják-e őket. Amennyiben nem etetik, el kell venni a fiókákat és mesterségesen felnevelni őket, vagy dajkásítani lehet (pl. a nagyon jó nevelő hírében álló kecskepapagáj erre alkalmas).
Ezt a fészek ellenőrzésekor a tenyésztő gyakran hallhatja. A fiókák 9-10 hét után repülnek ki és lesznek önállóak. Ha a szülők nevelik őket, maradhatnak a szülőkkel akár a következő tenyészidőszakig is. A fiókák a tenyészérettséget 3–4 éves korukban érik el.
A kongópapagáj élettartama átlagosan 20-30 év, így aki tartásukra vállalkozik, hosszú távon számíthat egy kissé szertelen, néha szeszélyes, de jó fej barátra.
Fotók: Agyagási Anett/Kistermelők Lapja
Ajánljuk még:
