Ha ezt a papagájt keressük, mindig előre tisztázzuk, vajon mind az eladó, mind a vevő ugyanarra gondol-e, a kellemetlenségek elkerülése érdekében (szakállas papagáj néven fut egy másik, kisebb termetű faj [latin nevén: Psittacula alexandri]). Az egyértelmű beazonosításhoz lehetőleg használjuk a latin elnevezést, esetünkben tehát madarunk Psittacula derbiana tudományos néven ismert. kína papagáj
Eredeti élőhelye az ázsiai hegyvidék, amire egyik elnevezése, a tibeti is utal. Természetes élőhelyén, a magashegyi erdőségekben kisebb csapatokban él.
A leglátványosabb különbség, hogy a hímek fejtetője kékes árnyalatú, felső csőrkávájuk narancsszínű, a tojók fején a kékes árnyalat hiányzik, csőrkávájuk pedig fekete. Méretéből adódóan kína nagypapagájnak számít, voliert érdemes biztosítani számára, de ami nagy előnye: hazánk klímájához jól alkalmazkodik, szabadtartásban tartható. Tartásukról, tenyésztésükről kérdeztem Kollár Zoltánt és Agyagási Anettet, akiknek egyik kedvence ez a gyönyörű papagáj.
A kína papagáj testmérete kb. 45-50 cm, ebből kifolyólag lakásban, a szokásos kalitkás körülmények közt nemigen tartható. A legjobb számukra egy nagy volier, aminek van egy zárt védőház része és egy szabadtéri röpdéje is. Lakásban a hangja miatt sem nagyon érdemes tartani, hacsak nem vágyunk a szomszédjaink rosszallására. A volier kialakításánál mindenképp figyeljünk rágásszeretetére, a csőre ügyébe kerülő dolgoknak „papagájállóknak” kell lenniük.
A nem mérgező faágak teljesen megfelelnek nekik, ülőrúdként pedig lehetőleg vastag (minimum 3-5 cm átmérőjű) keményfát válasszunk, az tovább tart. Magashegyi papagáj lévén a mi teleinket jól bírja, ha lehetősége van rá, még a hóban is fürdik. Ettől függetlenül azért jó, ha van egy zártabb rész a röpdében, ahol nem fagy be a vizük télen, és ha tűz a nap, vagy viharos az idő, be tudnak húzódni. Ha tenyésztünk, ebben a belső részben helyezhetjük el a fészekodút is.

Tenyésztése ma már megoldott. 1930 körül Amerikában sikerült először költésre bírni. Manapság a tenyésztett állomány létszáma elég nagy ahhoz, hogy minden érdeklődő be tudja szerezni kedvencét tenyészetből.
Mint minden papagájfélénél, amely eredetileg csapatban él, náluk is fontos, hogy ne tartsunk madarat egyedül.
Több papagáj is tartható együtt, de ekkor természetesen a létszámmal a volier méretét is növelni kell. Ilyen esetben minden párnak biztosítani kell saját fészekodút, esetleg plusz odút is, hogy tudjanak választani, illetve az utódoknak is kényelmesen el kell férniük az elválasztásig a röpdében. A röpde aljzata legyen könnyen tisztán tartható, jó nedvszívó és semmiképp se legyen káros a papagájokra. A homok például ideális erre a célra. Az etető, itató fémből készüljön, jól rögzített legyen, illetve jó megoldás még a forgatható etetőtál, mert ezt etetés után csak kifordítjuk, így nem szerelik le játékból a madarak.
Táplálásuk jó minőségű, nagypapagájoknak szánt magkeverékkel megoldható. Mellé zöldség-, gyümölcskiegészítés, ásványianyag- (elsősorban kalcium) és vitamin-utánpótlás szükséges. Jó ötlet beakasztani egy egész almát vagy zsenge napraforgótányért, kukoricacsövet nekik, amivel egyben le is foglalják magukat, és élelemnek is remek.
Amennyiben megkapnak minden szükséges figyelmet, tartásuk során nemigen kell betegségekkel számolni. Élettartamuk kb. 25-30 év, erre sem árt felkészülni, amikor fiatal papagájainkat beszerezzük. Szelídíthető, de beszerezhető kézhez szoktatott madár is, ám arra mindenképp figyeljünk, hogy mérete és erőteljes csőre miatt sérülést okozhat.