A megállapodás megköttetett. Mivel ekkor még nem volt a fajának bejegyzett, hivatalos tenyésztő szervezete, az akkori Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesületének ügyvezetőjéhez, Prutkay Zoltánhoz fordultak segítségért, kinek közbenjárásával sikerült megszerezni az engedélyt. Mindenképpen itthon akarták tartani ezt a lovat: amennyiben jött is rá érdeklődő, Karadort mindig úgy mutatták be, hogy a viselkedése – például ágaskodás – miatt senki ne érezzen indíttatást a megvételére, ennélfogva hosszú ideig maradhatott. A kor egyik leghíresebb magyar távlovasa is gondolkodott rajta, viszont amikor elvitte kipróbálni, az udvarból sem tudott kimenni vele úgy, hogy korábban az öt legjobb orosz galopp ló között tartották számon. Az oka ennek az volt, hogy
Végül 1996 nyarán jelentkezett egy komoly osztrák vevő, akit nem érdekelt, hogy nehezen kezelhető. Addigra a korábban rögzített feltételek mellett már egy Fejér megyei orvosi műszereket gyártó cég rendelkezett a tulajdonosi jogokkal. Schütz Sarolta, Cseppentő Attila és Vörös József megijedtek, hogy ezúttal tényleg elkerül Magyarországról Karador. Futó tűzként telefonáltak körbe és kezdték el összeszedni önerőből a láda alján elfekvő utolsó tartalékokat. Sikerült előteremteniük közösen a ló árát és az utolsó pillanatban megvenni. Ők hárman hosszú, küzdelmes utat jártak be és egy élet munkáját fektették bele abba, hogy akhal tekét tenyészthessenek – jogszabályi keretek között, legálisan – Magyarországon.
Megalakul az egyesület
2002-ben lépett a képbe Nyéki József, az Akhal-Teke Lótenyésztők Magyarországi Egyesületének jelenlegi elnöke. Egy ukrán ismerőse kereste meg azzal, hogy van két eladó aranyszínű egyede, akiken nagyon jutányos áron szeretne mihamarabb túladni. A háttérben valószínűsíthetően temperamentumból eredő, összeférhetetlenségi problémák állhattak. Nyéki élt a lehetőséggel és fél év különbséggel megvette mindkettőt – Karakumot és Aydint –, ezáltal bővült a hazai ménpaletta, új perspektívákat nyitva.
Az ezredforduló utáni évekre összeállt végső soron egy olyan baráti kör, akik erősen szorgalmazták egy bejegyzett egyesület létrehozását, ami hosszú jogi procedúra után, végül 2003 nyarán valósulhatott meg. Újabb öt év kellett aztán ahhoz, hogy az illetékes szervek elbíráljanak minden beadott kérvényt és dokumentációt: 2008 decemberében váltak államilag elismert fajta fenntartó szervezetté és a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségének (MLOSZ) tagjává. Az évre datálódott még egy fontos momentum.
Oroszországban egy helyi milliárdos kezében volt az Akhal Service nevű ménes, amit abból az indíttatásból, hogy átálljon tejelő hidegvérű lótartásra, úgy döntött, felszámol. A hír hamar bejárta a világot, eljutott Magyarországra is. Schütz Sarolta és a csapat többi tagja ezt látva mozgósította egy kiemelkedően jó anyagi helyzetben lévő vállalkozó ismerősét, akiknek megvolt a tőkéje ahhoz, hogy az 58 állatot számláló állomány bizonyos részét megmentse. Több szempontot figyelembe véve egy leszűkített lista összeállítása, majd egy személyes – állatorvos és tolmács társaságában történő – látogatás nyomán a szóban forgó üzletember tizenegy, míg szintén magyarok további hét lovat vittek el.
