Akhal-Teke napjainkban
A 2010-es évek elejétől fokozatosan elkezdett emelkedni a tisztavérű akhal-tekét száma. A fő kihívást az jelentette, hogy 2003-ban még egyesületi tag tulajdonában nem volt fajtatiszta kanca – mén is kevés –, így az kezdőállomány félvér és magas félvér állatokból állt. Jelenleg az egyesületi törzskönyvben 32 tenyésztési engedéllyel rendelkező fedezőmént és több mint száz tisztavérű kancát tartanak számon.
Más, magas telivérhányadú lovakhoz hasonlóan minden alkalommal egyfajta tükröt tartanak az embernek: a durvább, erőszakos, türelmetlen bánásmód komoly konfliktusokat eredményezhet velük. Nem valóak mindenkinek. A gazdájukhoz fűződő kapcsolatuk bizalmas jellegű, amennyiben viszont sikerül harmonikus viszonyt kialakítani – időt, energiát szánva az ismerkedésre, nagyfokú együttműködésre lehet tőlük számítani mind földről, mind a nyeregből. Valódi úriemberek és úrihölgyek, ha megfelelően szólnak hozzájuk. Ami a közvéleményt illeti, mint az élet sok más területén, itt is a pozitív példastatuálás vonhat csak maga után kedvező irányú elmozdulást.
Honnan indult az Ópusztaszeri Akhal Teke Ménes története?
(Cseppentő Attila) A Ménes története, egyben a családunk története is. 1985-ben költöztünk ide a feleségemmel, Márkus Ritával, később a gyerekeink pedig beleszülettek ebbe a világba. Korábban is foglalkoztunk már gazdálkodással, holstein-fríz szarvasmarhákat tenyésztettünk, amibe fiatal fejjel viszonylag hamar belefáradtunk. Valami újba szerettünk volna fogni. A legeltetésre alapozott állat- azon belül lótartás mellett tettük le a voksunkat. Ópusztaszer köztudottan a magyarok történelmének jelentős helyszíne volt, ezért amikor letelepedtünk, olyan fajtát próbáltunk keresni, ami jól idomul a helyhez és annak archaikus örökségéhez. Musztafa teremtette meg az alapját a mára 75 fős létszámú akhal teke vérségű ménesünknek, amit a semmiből, két magyar félvér kancával kezdtünk el felépíteni.
Milyen területekre terjed ki az a hitvallásotok, miszerint „maga a hagyományőrzés a fő tevékenységünk”?
Cseppentő Réka: Az akhal tekéket a családunk a kezdetektől hátaslóként használja: az Ópusztaszeri Történeti Emlékparkban több, mint egy évtizedig hagyományőrző bemutatókat tartottunk velük amellett, hogy a honfoglalás korát idéző előadásainkkal bejártuk az országot, sőt még külföldre is kijuthattunk. Meghívottként a Szegedi Szabadtéri Játékokon rendszeres lovas közreműködők voltunk, és filmforgatások lovasai közé is bekerültünk. Az emlékparki bemutatók után a turisztikával kezdtünk foglalkozni: lovas túrákkal, táborokkal, oktató kurzusokkal. Tevékenységeink mellé csatlakozott körülbelül húsz éve a szarvasmarha-tenyésztés is. Egy konkrét esemény hívta életre a mai napig aktív és közkedvelt marhatereléses programunkat: Ópusztaszerről-Bugacra 97 marhát hajtottunk át egyszerre kizárólag lovak segítségével. Azóta rendszeresen használjuk az akhalokat a marhákkal való munkában. Gyorsaságuk, együttműködő készségük és nem utolsó sorban bátorságuk igen nagy segítség az állatok terelése során.
