Egy különleges szafari
Az „élő skanzen” évtized múltával már kicsinek bizonyult, így, kihasználva az újabb területbővítés adta remek lehetőséget, elkészült a Puszta-szafari. Az új bemutatót eredetileg már a kert alapításának húszéves évfordulójára, 1978-ra szerették volna átadni, ám a megnyitás egy évet csúszott. Az új háromhektáros bemutatóval egy régóta tervezett fejlesztés vált valóra.
Az új terület egyúttal azt is jelentette, hogy a Fejes-völgyből a Gulya-dombra költöztetett állatok helyére mások kerülhettek, így, ha átmenetileg is, de csökkent az állatkert zsúfoltsága. A magyar szürke marhák karámjába például zebrákat helyeztek el. A sertések kis „ketrecei” is új lakókat kaptak, később itt például őserdei dingók éltek, sőt rövid ideig vándorantilop és zerge is.
A Puszta-szafari úttörő vállalkozás volt, az első években sokan voltak kíváncsiak rá. Ám fénye később megkopott, sőt az eredeti célja is megváltozott. Lovasközpontot és beagle tenyészetet alakítottak ki a legnagyobb részén, így a többi háziállat háttérbe szorult. A Magyar Állatkertek Szövetségének 1986-87-es évkönyvében az akkori igazgató, Kamarell Miklós így fogalmaz:
„Gondjaink ellenére bővíteni kívánjuk a látnivalókat és a szolgáltatásokat. Ezek közül a legjelentősebbnek ítéljük meg a volt Gulya-dombi Puszta-szafari átalakítási munkáit, melyet 1985 őszén kezdtünk meg. Végső célunk, hogy megteremtsük a lovaglósport helyi bázisát, ezzel együtt a hazai őshonos állatállomány bemutatását. […] A Gulya-dombi rekonstrukció révén a lovassporton túl bérlovagoltatást vezetünk be. A ló- és póniállomány egészével pedig az idelátogatók hangulatos szórakoztatását oldjuk meg.”
Később tovább csökkentették a magyar fajták számát, mert helyhiány miatt több egzotikus háziállatot – tevéket, lámákat stb. – át kellett telepíteni a Gulya-dombra. Mivel az eredeti koncepció szerinti háziállat-bemutató elenyészett, néhány év elmúltával átrendezték az egész területet, a lovas pálya helyén pedig egy Afrika-kifutót alakítottak ki. A kifutóhoz az egykori lóistállók szolgáltak téli szállásként. A tavasszal átadott mesterséges biotópban kezdetben négy gnút, öt zebrát és három kardszarvú nyársas antilopot láthatott a közönség.
A háziállat-bemutatóban helyet kapott még egy kiállítás is, ahol az érdeklődők képet kapnak például az állatok háziasításáról. Emellett lőcsös szekeret, lovas hintót és számos, az állattartáshoz kötődő hagyományos eszközt is elhelyeztek a karámok mellett.
Követőkre találtak
A veszprémi után több megfelelő területtel rendelkező állatkert is létrehozott történelmi állatfajtákat felvonultató tanya-, illetve parasztudvarokat. A teljesség igénye nélkül: Nyíregyházán, Miskolcon, Szegeden, Budakeszin és Budapesten létesültek ilyen bemutatók.
Említést érdemelnek még a gyerekek kedvencei, az állatsimogatók, amelyeknek ma már se szeri, se száma. Ezek lényege, hogy a szelíd háziállatok közé bemehetnek a látogatók és kedvükre simogathatják, gyömöszölhetik újdonsült kedvenceiket. Az állatokat persze jól össze kell válogatni, nehogy fellökjék a kisgyerekeket vagy másképp okozzanak galibát. Jobbára fiatal kameruni törpekecskék, szomáli juhok, esetleg más afrikai juhfajták, netán cikták kerülnek a karámba, ám olykor lámák, alpakák is színesítik a repertoárt.
Fontos, hogy az állatoknak legyen látogatómentes elvonulási lehetőségük, a gyerekek ne etessék őket halálra, és legyen a közelben kézmosási lehetőség.
