Májustól lehet számítani a termetes tőrösdarazsak feltűnésére, amint a kertek, parkok gyepén, egy korhadó fa közelében, a komposztnál keringenek, akár nagy tömegben is. Az MME arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek a rovarok az emberekre, a háziállatokra nem veszélyesek, ugyanakkor biológiai úton segítenek kordában tartani például a cserebogár-szaporulatot is.

A tudatlanság évről évre számos ilyen állat pusztulását okozza, amikor a felesleges pánikkeltés hatására a munkájukat nem kellő szakmai felkészültséggel végző rovarirtók tömegesen mérgezik le a tőrösdarazsakat.

A rovarcsalád hazai képviselői túlnyomórészt termetesek és látványos megjelenésűek. Az óriás tőrösdarázs, amelynek nősténye csaknem öt centiméteres, egyben kontinensünk legnagyobb hártyásszárnyúja is.

A tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban – hacsak nem fogjuk meg őket – nem ellenünk használják. Mérgük nem fájdalomkeltésre, hanem lárvák megbénítására szolgál. A tőrösdarazsak ugyanis parazitoidok, szaporodásukhoz, a peterakáshoz nagyobb rovarok, elsősorban lemezescsápú bogarak lárváira van szükségük.

Megjelenésükre ott lehet számítani, ahol a talajban, a pusztuló fában, a komposztban nagy, gyakran jelentős mennyiségben találnak cserebogár-, szarvasbogár-, orrszarvúbogár-, rózsabogárlárvát.