Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy mindeközben Oroszországban is jelentős kutatások zajlottak a méhméreg-terápia területén, például DR. M. I. LUKOMSZKIJ, a Szentpétervári Erdészeti Egyetem professzora jelentette meg méhméreg-terápiával elért sikereit a reumás láz, köszvény, neuralgia és más betegségek kezelésében. DR. LJUBARSZKIJ orosz katonai sebész méhméreggel kapcsolatos sokéves tapasztalatai alapján megállapította, hogy az sikeres kezelés és gyógyír a reumás láz ellen. Ezeket az eredményeket „A méhméreg mint gyógyító szer” című írásában tette közzé. Többen kísérleteztek méhméreggel és kezeltek rákos daganatokat is, amiről beszámoltak franciául a Bulletin de l’Academie de Medicine folyóiratban. Ezek a XIX. századi orosz orvosok és kutatások ágyaztak meg a későbbi XX. századi orosz apiterápiának, amely igen jelentős lett a maga nemében.
Nem volt tehát előzmények nélküli DR. BECK BÓDOG FÉLIX munkássága, akit valóban az egyik legjelentősebb, legmeghatározóbb apiterápiás orvosnak tarthatunk, kezdve onnan, hogy ő írta le először azt a szóösszetételt, hogy apiterápia. Dr. Beck Bódog Félix zsidó–magyar családba született 1868-ban Baján, ott is tanult, majd pedig Budapestre került egyetemre. Életrajzát részletesen megismerhetjük Körmendy-Rácz János könyvéből, aki leírja, hogy Becket 1894-ben avatták orvossá a Budapesti Királyi Egyetemen, majd hét évvel később, 1901-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol már bátyja is élt.
„New York Manhattan városrészében telepedett le. Noha többször költözött, Manhattanben lakását és rendelőjét is megtartotta. Rövid ideig tartó házasságából gyermek nem született.
Első tudományos munkái a rákkutatáshoz és a sebészethez kapcsolódtak. Többek között röntgennel segítette a daganatos megbetegedések diagnosztikáját.
Legalább hét nyelven beszélt (magyar, német, angol, héber, görög, francia, latin). Az USA hadseregének sebész generális könyvtárában (Amerikai Katonai Orvosi Könyvtár) dr. Beck Bódogot nyilvántartották, későbbi könyvét beszerezték.
Ismerve a német, illertisseni dr. Karl August Forster méhméreggel kapcsolatos tevékenységét, nem kizárt a német forrás. A közép-európai forrás lehetett az Osztrák–Magyar Monarchiában, Mariborban (ma Szlovénia) dolgozó Philip Terč is. Beck ismerte Terč munkáit” (Körmendy-Rácz János: Dr. Beck Félix Bódog élete. Nagykovácsi, LiLLi Kiadó, 2019: 205).
Most, hogy már jobban megismertük az előzményeket, környezetet, amelyből dr. Beck indult, talán azt is sejthetjük, hogy mennyire más környezet volt a száz esztendővel ezelőtti az apiterápia szempontjából (is), mint a mostani. Európában is, de különösen Amerikában. Dr. Beck ugyanis sikeres praxist alapított Manhattanban, számos embert meggyógyított, elképesztő tapasztalatra tett szert az apiterápia kapcsán. Manhattani lakásának ablakában tartotta a méheket, amelyek a Central Parkba jártak gyűjteni, s ezekkel a méhekkel kezelte a hozzá forduló betegeket.
Végül 1935-ben adta ki Bee Venom Therapy, magyarul „Méhméreg-terápia” című nagyszabású könyvét, amelyben igyekezett a témában szerzett minden tudását összegezni.
Második könyve, a Honey and Health, vagyis „Méz és egészség” 1938-ban jelent meg, és lényegesen szórakoztatóbb olvasmány, akár laikusoknak is, mint a méhméreg-terápiáról szóló nagy műve. Talán nem véletlen, hogy dr. Beck 1942-ben bekövetkezett halála után ezt a második könyvét ellopták, néhol átírták, máshol kicsit hozzáírtak és kiadták Honey and your Health címen. A méhméreg-terápiáról szóló könyvét Joseph Broadman gondolta tovább könyvében.
Később SIMICS MIHÁLY és KÖRMENDY-RÁCZ JÁNOS emlékhelyet alakított ki Baján a dr. Beck Bódog Félix szülői háza előtti téren, amely 2024-ben a neves orvos nevét kapta meg. Szintén Simics Mihály megalapította a Dr. Beck Bódog-emlékérmet, amelynek adományozására a Magyar Apiterápiás Társaságot kérte fel. Mindezekkel igyekeztek életben tartani dr. Beck emlékezetét a magyar köztudatban is, de hozzá kell tennem, hogy amikor megjelent az életrajza, akkor a legnagyobb világhálós lap úgy üdvözölte a hiánypótló művet, hogy „Veszélyes áltudományt népszerűsítő könyv kiadását támogatja a kormány” – vagyis egyrészt áltudományként tartja számon a magyar közvélemény az apiterápiát, másrészt rögtön politikai kontextusba is került, mint minden hazánkban, ami nem mindig segíti egy-egy ügy tárgyilagos megismerését.
