Háborúk viharában
A Furioso tenyésztéstörténete nem szűkölködik a csapásokban. Az 1918-1920-ra datálható magyar–román háború alatt a mezőhegyesi lóállomány nagy részét – köztük a Furiosokat is – elrabolták. (Összesen 44 tenyészkancát, 4 fedezőmént és 60 évjárati csikót.) Sosem jutottak vissza az anyaországba: utódaikat jelenleg is a román állami ménesében tartják, azt a nyolc-tíz egyedet leszámítva, amiket a rendszerváltás után magyar magántenyésztők megvásároltak.
A regenerációt Sütvényből menekített, eredeti mezőhegyesi állománnyal és magán ménesekből vásárolt vagy bérelt lovakkal oldották meg, s ennek eredményeként azt lehet mondani, hogy a Furioso – North Star gyakorlatilag a két világháború között fénykorát élte: Magyarországon ekkor volt a legnagyobb a fajta létszáma.
1939-ben újabb sötét időszak kezdődött el. A magyar királyi méneseket fajtánként, származás alapján kettéosztva próbálták menekíteni annak érdekében, hogyha az egyik elveszne is képesek legyenek a kancacsaládokat és a ménvonalakat helyreállítani. A Furiosok Csehországba kerülő része nyomtalanul elveszett (egyes források szerint orosz kézbe jutott), a másik csoport azonban, amit Németországba – Bergstetten Neuhofba – vittek, viszonylag jól átvészelte a II. világháborút. A lovak számottevő része amerikai hadizsákmányként végezte, a katonák cirkuszoknak, mezőgazdasági munkásoknak, szérum-telepeknek adták el az állatokat, vagy kihajóztatták őket az USA-ba. 1947-ben csak a töredékük térhetett haza. A tenyésztői munka velük, illetve az ország különböző pontjairól összegyűjtött állatokkal és magán ménesek – pl.: Pártág, Csorvás, Csákó – egyedeivel indulhatott újra.
Átmenetek
Mezőhegyes 1960-ban új feladatot kapott – a mezőhegyesi sportló kitenyésztését – aminek teljesítése érdekében arra kényszerült, hogy három tradicionális fajtától megváljon. Majdnem minden Furioso North – Start a Nagykunsági Állami Gazdaságba helyezték át. Óriási csapás volt ez nem csak a fajtára, hanem a magyar lótenyésztés teljes intézményére. Közben a Bőszénfai Kísérleti Gazdaságban és a Kiskunsági Állami Gazdaságban is kialakult egy-egy mezőhegyesi félvér törzsménes. A Nagykunsági Állami Gazdaság felszámolása után Apajpusztára került a megmaradt mezőhegyesi törzsállomány töredéke.
A Kiskunsági Állami Gazdaság törzsménese húsz éven keresztül működött, az 1990-es privatizáció után számolták fel, aminek következtében hazánkban nem maradt eredeti mezőhegyesi kancacsaládból származó furioso. Hiányát később a hódmezővásárhelyi Aranyági Ménes pótolta annak felszámolásáig.
Az ország keleti régiójában – ahol régi hagyománya volt a Furioso – North Star tenyésztésnek – a tagság által bevitt lovak értékét felismerve a termelőszövetkezetek törzstenyészeteket hoztak létre ( Abádszalók Lenin, Jászboldogházi Aranykalász, Karcagi Magyar-Bolgár Társaság, Szentesi Termál, Orosházi Dózsa, Orosházi Béke). Az évtizedeken át tartó áldozatos munkájuk nélkül valószínűleg teljesen eltűnt volna a fajta. 1982-ben a Balaton – Nagybereki Állami Gazdaság (BÁG) vette át a bajor királyi családtól ajándékba kapott 50 egyedszámú furioso- north star ménest és tartotta fenn 2000-ig.
