Több mint másfél évtized telt el azóta, amikor magam is bernipásztor-tulajdonos lettem, és rengeteg embert ismerek még, akik örömmel mesélnek a családtagként tartott kutyájukról. Az egyikőjük így vélekedett egykori kedvencéről, a fajtáról: „Magasra tette a mércét”, amivel mindenképp egyet is értek.

A berni pásztorkutya az egyik legimpozánsabb a svájci terelő- és pásztorkutyák közül.

Sokoldalú, a legkülönbözőbb feladatokra képes, ha kell, tanyát őriz, marhacsordát terel, tejes kordét húz, vagy a gazda gyermekeinek játszópajtása. Természetét illetően egy érdekes gondolat fogalmazódott meg az íróban: ennek a kutyának lelke van, a vele való kapcsolatunk akkor lesz igazán harmonikus, ha nem csupán egy kutyaként kezeljük, hanem társ­ként, családtagként tekintünk rá. A fajta egyik felfedezőjét, Albert Heim professzort idézve: „A kutya azzá válik, amit az ember csinál belőle. Esetleges hibáiban inkább saját hibáink ismerhetők fel, semmint a vele született rossz tulajdonságok.” (Szabadi Gusztáv, 2005: A berni pásztorkutya)

Tizenkét éves koromban kaptam az első berni pásztoromat, Búcsot, aki akkoriban inkább hasonlított egy aranyos plüssmacira, mintsem egy örökmozgó kiskutyára. Már akkor feltűnt, hogy könnyen tanul, ragaszkodó, szeretetteljes és okos kutya, ám mindemellett egy picit lomha is. Három évvel később lettem duplán is a fajta elkötelezettje, amikor Bogu is csatlakozott hozzánk. Kölyökként leginkább a szófogadatlan, az égedelem és a komisz szavak illettek rá, ám mindig ott csillogott a szemében a szeretet fénye. Néha felidézem, hányszor mérgelődtem miatta, és ő csak nézett „mosolyogva”, majd tovább csintalankodott, hiába szóltam rá, „nevetett rajtam”. Teltek a hónapok, és a komisz kiskutyából a legjobb barátommá cseperedett, aki szófogadó és hűséges társsá vált.

Foglalkozásigénye közepes, nem feltétlenül kell kutyasuliba hordani, nincsenek viselkedési gondjai, az alapokat könnyen megtanulja. Gazdája jókedvéért – na meg persze némi jutalomfalatért – örömmel teljesíti a parancsokat. Tanulékony, sőt, szerintem igényli is időnként a tanulást, a feladatokat örömmel teljesíti.

Mozgásigénye sem óriási, egy nagy kifutó, udvar teljesen kiszolgálja az igényeit, idősek számára is alkalmas. Természetesen örömmel indul sétára a természetbe gazdájával, de nem kezelhetetlen akkor sem, ha épp néhány napig nincs időnk/erőnk elvinni sétálni.